„A mai világnak szüksége van szentekre, akik örömet ébresztenek az emberekben, és példájuk követésére késztetik őket” – mondta XVI. Benedek pápa a posztulátoroknak

A Pápa a boldoggá és szentté avatási eljárások posztulátoraihoz intézett beszédében emlékeztetett rá, hogy szeretett előde, Isten Szolgája, II. János Pál 25 évvel ezelőtt, 1983. január 25-én tette közzé Divinus perfectionis Magister k. apostoli konstitúcióját. Ezzel a ma is érvényben lévő dokumentummal egyrészt a szentté avatási ügyek folyamatát vizsgálta felül, másrészt újjászervezte a Kongregációt. Az volt a célja, hogy válaszoljon a szakértők és lelkipásztorok igényeire, akik több ízben is azt kérték, hogy a boldoggá és szentté avatási eljárások legyenek rugalmasabbak, az egyház számára olyan fontos terület szigorúságának megőrzése mellett.

Az egyház a boldoggá és szentté avatások révén hálát ad az Úrnak azokért a gyermekeiért, akik nagylelkűen válaszoltak az isteni kegyelemre, illetve kéri a boldogok és szentek közbenjárását. Ezzel egyidejűleg ragyogó példákat mutat fel minden hívőnek, akik a keresztséggel együtt meghívást kaptak az életszentségre. A szentek és a boldogok, szoros kapcsolatban maradva Krisztussal, személyével, tanításával, élő ábrázolásai az isteni Mester tökéletessége egy-egy szempontjának.

Amikor ezekre a testvéreinkre tekintünk, akik a különböző korokban maradéktalanul feláldozták magukat Istennek és országának, ráébredünk, hogy korunknak is szüksége van olyan tanúságtevőkre, akik megtestesítik az evangélium örökös igazságát az élet konkrét körülményei között – mondta a Szentatya. „Spe salvi” k. enciklikájában kifejtette, hogy cselekvésünk nem közömbös Isten előtt és nem közömbös a történelem alakulása szempontjából sem. A szentek Isten munkatársai, akik hozzájárultak a világ üdvösségéhez. Ez az út számunkra is nyitva áll: megnyithatjuk saját magunkat és a világot Isten előtt, aki az igazság, a szeretet, az emberiség java.

A szentek, ha helyesen, a történelmi hűségnek megfelelően mutatják be lelkiségük dinamizmusát, hozzájárulnak ahhoz, hogy hihetőbb és vonzóbb legyen az evangélium szava, az egyház küldetése.
A szentekkel való kapcsolat megnyitja az utat a valódi lelki feltámadás, a tartós megtérés, új életszentségek virágzása felé. A szentek közelsége mindig jótékony hatást vált ki: megtisztítja és felemeli az értelmet, megnyitja a szíveket Isten és a testvérek iránti szeretet felé. Az életszentség elveti az öröm és a remény magvát, válaszol az emberek boldogság utáni szomjára – hangsúlyozta beszédében XVI. Benedek pápa.

Különösen értékes tehát mindazoknak a munkája, akik együttműködnek a boldoggá és szentté avatási eljárásokban. Mindnyájuk feladata, hogy az igazság szolgálatában álljanak. Ezért az egyházmegyei szakaszban egyaránt össze kell gyűjteni az életszentség hírének, a vértanúságnak kedvező és az azokkal ellentétes tanúságtételeket, dokumentumokat – mutatott rá beszédében a Szentatya. Ennek az első szakasznak az objektivitása és teljessége az egyházmegye püspökeinek felelőssége. Ezt követi a Positio, amelyet a kongregáció relátorai készítenek el hasonló objektivitással és teljességgel, a posztuláció munkatársaival együtt. Alapvető tehát a posztulátorok feladata, a folyamatnak mind az egyházmegyei, mind az apostoli szakaszában. A posztulátorok legyenek szakmailag képzettek, rendelkezzenek a helyes megkülönböztetés képességével, becsületesen segítsék az egyházmegye püspökeit. Ugyancsak fontos az a tevékenység, amellyel részt vesznek az eljárás során a dikasztérium munkájában az igazság keresésében – mondta XVI. Benedek pápa a posztulátorokhoz intézett beszédében.