„Mária az egész emberiség számára a reménység üzenete” – mondta a Pápa a Spanyol-téren
Szeplőtelen Fogantatás ünnepén
XVI. Benedek pápa szombaton délután négy órakor érkezett meg Róma történelmi városközpontjának
híres vásárló utcájába, a Via Condotti-ba, ahol rövid időre megállt a Szentháromság
templom előtt, és fogadta a kereskedők társulatának köszöntését. Negyed ötkor a Spanyol-téren,
az esős idő ellenére, hívők tömege töltött meg. Az első sorokban foglaltak helyet
kísérőikkel a kerekes székre kényszerült fogyatékkal élők, akiket a Pápa külön megáldott.
A Szentatya elhelyezte virágkoszorúját a Mária-szobor lábánál, majd elmondta ünnepi
beszédét.
Immár hagyománnyá vált, hogy ezen a napon eljövünk a Spanyol-térre,
hogy virágkoszorúval fejezzük ki tiszteletünket a Szűzanyának, amikor az egész egyház
ünnepli Szeplőtelen Fogantatását – kezdte beszédét a Pápa. Követve elődei példáját,
most XVI. Benedek is csatlakozik a római hívekhez, és gyermeki szeretettel járul Mária
elé, aki 150 éve őrködik az oszlop tetejéről az Örök Város felett. Ez a mostani látogatás
a hit és a tisztelet jele, amelyet a keresztény közösség évről évre megismétel, hogy
megerősítse elkötelezettségét és hűségét Mária iránt, aki a mindennapi élet minden
körülménye között biztosít bennünket segítségéről és anyai oltalmáról – tette hozzá
a Szentatya.
A vallási ájtatosságnak ez a megnyilvánulása ugyanakkor jó alkalom
arra, hogy mindazok, akik Rómában élnek, zarándokként vagy turistaként itt járnak,
egyetlen család tagjainak érezzék magukat, akik a kulturális különbözőségek ellenére
összegyűlnek egy Anya köré, aki osztozik fáradozásaikban. Egy rendkívül sajátságos
anyáról van szó, akit Isten egyedülálló és titokzatos küldetésre választott ki. Arra,
hogy világra hozza az Atya örök Igéjét, aki minden ember üdvösségére jött el a világba.
A szűzi fogantatásában Szeplőtelen Mária úgy járta végig földi zarándokútját, hogy
rendíthetetlen hitére, töretlen reménységére, alázatos és végtelen szeretetére támaszkodott,
követve Jézus nyomdokát. Fia mellett állt anyai gondoskodással születésétől kezdve
egészen a Kálváriáig, ahol fájdalomtól megkövülten nézte végig keresztre feszítését,
de továbbra is töretlen maradt reménysége. Mária azután megtapasztalta a feltámadás
örömét, a harmadik nap hajnalán, amikor a Keresztre feszített Jézus üresen hagyta
a sírt maga mögött és örökre, véglegesen legyőzte a bűn és a halál hatalmát.
Mária,
akinek szűzi méhében Isten emberré lett, a mi Anyánk – mondta elmélkedésében a Pápa.
A kereszten Jézus ugyanis, mielőtt beteljesítette volna áldozatát, nekünk ajándékozta,
mint anyát, bennünket pedig gyermekeiként Mária gondjaira bízott. Mária az irgalom
és a szeretet misztériuma, ajándék, amely termékeny spirituális anyasággal gazdagítja
az egyházat. Ma tekintetünket Máriára emeljük és segítségéért könyörögve szívleljük
meg anyai tanítását – folytatta a Szentatya. Mennyei édesanyánk vajon nem arra szólít
fel bennünket, hogy kerüljük a rosszat és tegyük a jót, engedelmesen követve a minden
keresztény szívébe bevésett isteni törvényt? Mária, aki a legnagyobb megpróbáltatás
idején is megőrizte reményét, vajon nem azt kéri tőlünk, hogy ne csüggedjünk, amikor
otthonunk ajtaján kopogtat a szenvedés és a halál? Nem azt kéri-e, hogy tekintsünk
bizalommal a jövőbe? Nem arra buzdít bennünket a Szeplőtelen Szűz, hogy legyünk egymás
testvérei és közösen törekedjünk egy igazságosabb, szolidárisabb és békésebb világ
építésére? – tette fel a kérdéseket XVI. Benedek.
Igen, ezen az ünnepi napon,
az egyház ismét Máriát mutatja fel a világnak, mint a biztos remény és a jó rossz
fölötti végleges győzelmének jelét. Az, akit „kegyelemmel teljes”-nek nevezünk fohászunkban,
arra emlékeztet bennünket, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, hogy Isten a Teremtőnk
és Atyánk. Isten nélkül, vagy egyenesen Istennel szemben az emberek soha nem találhatják
meg a szeretethez vezető utat, soha nem küzdhetik le a gyűlölet és az erőszak hatalmát,
soha nem építhetik a szilárd békét.
Minden nemzet és kultúra fogadja be a
világosságnak és a reménynek ezt az üzenetét, mint ajándékot Mária, az egész emberiség
Anyja kezéből. Melyik csillag világíthatná meg az élet gyakran sötét útját, amely
rögös és fáradságos? A Pápa idézett „Spe salvi” k. enciklikájából, amelyet Advent
elején tett közzé, és amelyben azt írta, hogy az egyház Máriához, mint a „reménység
csillagához” fohászkodik. Mária, „igen”-jével, a Teremtőtől kapott szabadság nagylelkű
felajánlásával lehetővé tette, hogy évezredek reménysége valósággá váljon. Általa
Isten megtestesült, egy lett közülünk, sátrat vert az emberek között.
A Szentatya
végül franciául köszöntötte a Lourdes és Fourvière Mária kegyhelyeken összegyűlt zarándokokat,
akik a jelenések 150. évfordulóját ünneplik. Szívélyes üdvözletét küldte azoknak a
fiataloknak, akik Lyonban ünneplik a Szeplőtelen Fogantatást. Azért fohászkodott Máriához,
hogy őrködjön Lyon és Lourdes lakói felett, majd apostoli áldásával zárta beszédét.
Az Örökváros szívében található Spanyol tér – amely az itt álló spanyol szentszéki
nagykövetségről kapta a nevét – számos nevezetessége mellett az utóbbi másfél században
arról is híressé vált, hogy itt kapott helyet a Szeplőtelen Fogantatás szobra. 1957-ben,
tehát a dogma kihirdetése után több, mint egy évszázaddal elsőként XII. Piusz pápa
vezette látogatott el e szoborhoz, hogy lerója tiszteletét a Szeplőtelen Fogantatás
dogmája előtt. Ezt a szép szokást folytatták pápa utóda is és lassan a római hívek
népi ájtatosságának részévé vált. A 30 méter magas oszlopra helyezett szobrot az ünnep
reggelén az elsők között a római tűzoltók köszöntik, azzal, hogy virágkoszorút akasztanak
karjára, majd szünet nélkül érkeznek a térre a cserkészek, a katolikus iskolák tanulói,
szerzetesek, az Örökvárosban tanuló papnövendékek és egyszerű hívek ezrei.