Emlékezés a 30 évvel ezelőtt elhunyt Giorgio La Pira olasz katolikus politikusra

December 6-án, csütörtökön délután Rómában az Olasz Katolikus Sajtó Uniójának székhelyén bemutatták a „Giorgio La Pira – gondolataim” c. kötetet. A Firenzei Kiadó Társaság gondozásában megjelent könyv a harminc évvel ezelőtt elhunyt katolikus politikus híres mondásait, aforizmáit, gondolatait gyűjti egybe. Az ismertetőben olvashatjuk: a kiadvány jó alkalom arra, hogy megismerjük a XX. század egyik nagy alakjának munkásságát, lelkiségét. Giorgio La Pira, aki már életében kiérdemelte a „Firenze szent polgármestere” jelzőt, az olasz alkotmány néhány cikkelyének szerzője. Többek között arról volt híres, hogy a legreménytelenebbnek tűnő hidegháborús években párbeszédet kezdett a föld nagyjaival, miközben lehajolt a legkisebbekhez, személyes segítséget nyújtva a munkanélkülieknek, hajléktalanoknak.

A könyvbemutatón beszédet mondott Giulio Andreotti örökös szenátor, akivel az Osservatore Romano december 6-i száma hosszú interjút közöl La Pirához fűződő személyes élményeiről. A szenátor többek között felidézett egy érdekes epizódot. A néhai II. Hasszán marokkói király azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy mint muzulmán tehet-e tanúságot La Pira boldoggá avatási ügyében? Ugyanis rendkívüli hatást tett rá a katolikus politikus távolbalátása, valamint egyszerű életmódja, amelyről akkor is meggyőződhetett a marokkói uralkodó, amikor felkereste La Pirát lakhelyén, a Szent Márk kolostor puritán cellájában.

Az Osservatore Romano november 4-i száma a következő címmel közölt egész oldalas megemlékezést az életszentség hírében 1977. november 5-én elhunyt politikusról: „Elvitte a reményt oda, ahová nem jutott el az igazságosság”. A Vatikán politikai-vallási napilapja interjút közölt az évforduló alkalmából José Saraiva Martins bíborossal, aki a következőket nyilatkozta: „Giorgio La Pira szentté avatási ügye, (amelynek egyházmegyei szakasza 1986-ban kezdődött meg és amelyet két nappal II. János Pál pápa halála után, 2005. április 4-én zártak le) gyorsan halad előre. Nem tudunk jóslásokba bocsátkozni az időpontot illetően, de olyan ügyről van szó, amelyet mindenki a szívén visel. Jogos tehát annyi hívő várakozása, hogy mielőbb elérkezzen La Pira boldoggá avatásának napja.”

A Szentté avatási Kongregáció prefektusa azt is elmondta, hogy a dikasztériumban több mint 2.200 ügy van folyamatban. Martins bíboros, még római szeminarista korában személyesen is találkozhatott Firenze „szent polgármesterével”, aki nagy hatást gyakorolt rá. Mint a Szentté avatási Kongregáció prefektusa, most egyre inkább elmélyült La Pira személyiségének tanulmányozásában. A bíboros szerint a katolikus politikus a világi hívek életszentségének egyik legnagyobb példája. A világnak és az egyháznak egyaránt nagy szüksége van olyan szentekre, mint Giorgio La Pira, aki félelem nélkül vallotta meg mindenütt katolikus hitét.

Tevékenyen kivette a részét a háború utáni olasz politikai életből. 1951 és 58 majd pedig 1961 és 65 között volt Firenze polgármestere. Következetesen az isteni törvényekhez mérte a valóságot, ezért egyszer azt táviratozta az éppen soron levő miniszterelnöknek: „Változtassátok meg a törvényt, mert az evangéliumot nem lehet megváltoztatni”.

November 5-én Saraiva Martins bíboros mutatta be a firenzei Szent Márk bazilikában az ünnepélyes engesztelő szentmisét, La Pira halálának 30. évfordulója alkalmából. Ekkor került sor Isten szolgája új sírhelyének megáldására is. La Pira földi maradványai idáig Firenze külvárosi temetőjében nyugodtak. Most visszakerültek a toszkán város szívébe, abba a templomba, ahol élénken él többek között Boldog Fra Angelico reneszánsz festő emléke. A bazilikához tartozó kolostor egyik cellájában élt a firenzei polgármester, aki egyben harmadrendi domonkos volt. „Giorgio La Pira a béke és a népek közötti egység prófétája az életszentség egyik legszebb csillaga, amely Firenze gyönyörű városa és egész Itália egén ragyog” – mondta Saraiva Martins bíboros. A tanúk, akiket a boldoggá avatási ügy folyamán kihallgattak, egyöntetűen elismerték karizmáját: a keresztény szabadságot testesítette meg, amely nem enged a dicsőségvágy, a siker, a személyes érdek, a kompromisszum kísértésének.