XVI. Benedek pápa folytatta katekézisét az ókeresztény írókról, majd a hívek szolidaritását
kérte Szomália sokat szenvedett népével
Szerdán délelőtt az általános kihallgatáson XVI. Benedek pápa a IV. században élt
perzsa származású Szent Afrahat tanításáról tartotta katekézisét. Tartózkodjunk a
hiába való szavaktól, hogy helyet készítsünk az ima számára, amely az ember szívét
megnyitja az őszinte szeretet felé. Ez volt a Perzsia Bölcsének nevezett Szent Afrahat
tanítása. A szír monachizmus egyik első nagy képviselője 1700 évvel ezelőtt élt a
mai Irak területének megfelelő térségen.
Tanítása szorosan kapcsolódik ahhoz
a felhíváshoz, amelyet a Szentatya a kihallgatás végén intézett a Szent Péter teret
megtöltő mintegy 13 ezer hívőhöz, emlékeztetve a nemzetközi közösséget Afrika elfelejtett
válságaira. Ezek közül Szomáliát emelte ki, ahonnan fájdalmas hírek érkeznek, különösen
a fővárosból, Mogadishuból. Az országban egyre nagyobb a szociális bizonytalanság
és a szegénység.
A Pápa aggodalommal követi az események alakulását, ezért
felhívást intézett minden érintett politikai felelőshöz, helyi és nemzetközi szinten:
mielőbb találják meg a humanitárius válság békés megoldását és enyhítsék a szeretett
szomáliai nép szenvedéseit. A Pápa továbbá kitartásra bátorította mindazokat, akik
a térségben a bizonytalanság ellenére segítséget nyújtanak a lakosságnak.
A
keresztények számára a szolidaritás olyan szívből fakad, amely Jézus parancsolata
szerint szereti testvéreit. A hit és a szeretet tehát szorosan kapcsolódnak egymáshoz,
mint ahogy ezt Szent Afrahat is tanította. Az első századok szír keresztény egyházainak
fia volt, amelyeket még nem érintett meg a görög kultúra, de amelyek hűségesek voltak
a zsidó-keresztény hagyományhoz.
Afrahat gyakran mutatta be a keresztény életet
spirituális dimenziójában. Ennek alapja a hit, amely az embert olyan templommá alakítja,
amelyben maga Krisztus lakik. A hit lehetővé teszi az őszinte szeretetet, amely az
Isten és az emberek iránti szeretetben fejeződik ki. Írásaiban Afrahat szerzetes a
keresztény élet fő témáival foglalkozott, mint az ima, a szeretet, a hit, a böjt,
az emberi testiség. Az aszkéta életmódot folytatott Szent Afrahat számára a keresztény
élet középpontját Krisztus példájának követése jelentette az evangéliumi úton. Elmélkedéseiben
elsődleges helyet foglalt el az alázat. Hangsúlyozta, hogy az alázat olyan erény,
amely különösen illik Krisztus tanítványaihoz. A keresztények, ha alázatosak maradnak,
akkor már a földi valóságban is kapcsolatba léphetnek az Úrral – mondta szerda délelőtti
katekézisében a Szentatya.