Argentínában vasárnap boldoggá avatták Ceferino Namuncura szalézi növendéket

Vasárnap, november 11-én helyi idő szerint délelőtt 11 órakor kezdődött Patagónia Vidma nevű egyházmegyéjében az ünnepi szentmise, amely során Tarcisio Bertone bíboros államtitkár a boldogok sorába iktatta Ceferino Namuncura, fiatalon elhunyt szalézi növendéket. Ceferino a Mapuches bennszülött törzs tagjaként látta meg a napvilágot 1886-ban a patagóniai Rio Negro Chimpay nevű településén és 1905-ben, 19 évesen hunyt el Rómában, a Tevere-szigeten, az irgalmasok ma is jól ismert kórházában.

Az új boldog rövid életében felismerhetjük a bennszülött nép nem egyszer drámai történetét és életkörülményeit. Az életerős Mapuches törzs, éppen azokban az években ismerkedett meg az evangéliumi örömhírrel, amikor Ceferino kisgyermek volt. Bátor és buzgó olasz szalézi szerzetesek vitték el közéjük a krisztusi megváltás hírét. Ceferino a szaléziak iskolájában tanult, előbb az argentin fővárosban, Buenos Airesben, majd pedig a Róma közelében fekvő Frascatiban folytatta tanulmányait és rendi képzését. Papnak készült, az volt a legnagyobb vágya, hogy Mapuches testvéreinek „megmutassa a mennyországba vezető utat.” Ám a fiatal argentin bennszülött szervezetét halálos betegség, a tuberkolózis támadta meg. Szalézi testvérei szeretetétől körülvéve 1905. május 11-én hajnalban visszaadta lelkét a Teremtőnek az irgalmas testvérek római kórházában.

Ceferino előtt példaként Domenico Savio állt. Don Bosco egyik legkedvesebb követőjét XII. Piusz pápa avatta szentté 1954-ben és vele együtt valamiképpen a katolikus hívek előtt felragyogtatta az életszentség hétköznapi, egyszerű útját. A fiatalok atyja és mestere, Bosco Szent János éppen Domenico Saviónak hagyta meg, hogy mit vár követőitől: „Legyetek mindig jókedvűek, jó tanuk és buzgók az imában, segítsétek társaitokat”. A patagóniai fiatal, Ceferino s ezeket az eszményeket követte a Gondviselés által rövidre szabott élete során: a hétköznapokban, az apró napi teendők végzésén keresztül válaszolt az Úr hívására és vált szentté.

Szalézi társai és a Mapuches bennszülött nép, amelyhez tartozott, csodálattal és nosztalgiával emlegette életpéldáját. Patagónia apostola, Cagliero püspök mondta róla ezeket a szavakat: „Ebben a fiatalban a kegyelem uralkodik”. Az új boldog üzenete a mai fiatalok számára az, hogy hűségben, következetességben és kitartásban valósítsák meg keresztény hivatásukat. Ceferino legfőbb vágya az volt, hogy hasznossá tegye magát népe számára a Krisztusi hitben. Valójában minden jóakaratú fiatalnak ez az igazi hivatása.