„Hugó atya tevékenysége korszakalkotó volt” – mondta Anzelm premontrei apát a gyászszertartáson

Hétfőn délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepélyes engesztelő szentmise, amellyel a római magyar hívek végső búcsút vettek Márton Lajos Hugó premontrei atyától. A 94 éves szerzetes november másodikán, Halottak napján hunyt el, szerzetességének 73., papságának 68. évében.

A gyászszertartás főcelebránsa Fejes Rudolf Anzelm apát, váradhegyfoki prépost-prelátus volt, koncelebrált Thomas Handgrätinger, premontrei generális apát, valamint a rend generális prokurátora, továbbá Németh László prelátus, a római Pápai Magyar Intézet rektora, olaszországi magyar főlelkész, valamint P. Somorjai Ádám OSB, a vatikáni államtitkárság munkatársa, Tőkés György jezsuita, a római Német-Magyar Kollégium spirituálisa. Jelen voltak az Isteni Megváltó Nővérek kongregációjának tagjai, valamint a Szent István magyar zarándokházat vezető Kalocsai Iskolanővérek.

Fejes Rudolf Anzelm apát, váradhegyfoki prépost-prelátus magyar és olasz nyelvű homíliájában emlékeztetett rá, hogy a premontrei rend Szent Ágoston reguláját követi, aki három lelki dimenziót különböztetett meg tanításában. Ezek a következők: az emlékezet, az értelem és a szeretet. Anzelm apát az emlékezethez kapcsolódva felidézte Hugó atya hosszú, gazdag életpályáját, amely korszakalkotó volt mind a prépostság, mind a Premontrei Kanonokrend központi kormányzatának történetében.

Külön kiemelte a Kirche in Not – a Szükséget szenvedő egyház – segélyszervezetben kifejtett áldozatos tevékenységét. Ehhez kapcsolódóan egy kis anekdotát is elmondott:

A segélyszervezetet egy autóhoz hasonlították, amelynek alapítója, Werenfried atya volt a gázpedál, míg Hugó atya a fék, hiszen mindkettőre szükség van ahhoz, hogy egy autó jól működjön. Hugó atya úgy döntött, hogy otthagyja a segélyszervezetet, mivel azt vetette a híres Speck páter szemére, hogy túlságosan sok ígéretet tesz, aminek nem tudnak eleget tenni, mivel nem rendelkeznek elegendő pénzforrással. Pár nappal később Hugó atyát váratlanul egy pénzzel teli nagy bőrönddel lepték meg, aki ezután mégis úgy határozott, hogy folytatja a munkát Werenfried atyával.

Emlékeztetett rá, hogy 1999-ben, ő maga préposti vikáriussá és a Prépostság provizorává nevezte ki Hugó atyát, mivel azokban az időkben nem lehetett tudni, hogy visszatér-e a kommunizmus. Anzelm apát is attól tartott, hogy esetleg akadályoztatva lesz Romániában, így helyette a Rómában élő Hugó atya intézhette volna teljesen szabadon a prépostság ügyeit.

Az ágostoni meghatározás szerint a lélek másik dimenziója az értelem. Értelmünkkel választ keresünk a halál kérdésére, amiről, amíg élünk, nincs tapasztalatunk. Attól tartunk, hogy földi életünk befejeződésekor megszűnik identitásunk. A halálban azonban Istennel találkozunk. Krisztus nem azért öleli magához a keresztet, mert az a megsemmisülés, hanem mert a megváltás eszköze - mondta Anzelm atya. Idézte Dante sorait, aki szerint a halál pillanatában kezdünk el élni.

Végül a harmadik dimenzió a szeretet. Ezt pedig úgy tudjuk kifejezni Hugó atya iránt, ha imádkozunk érte, engesztelő szentmise áldozattal emlékezünk rá, így segítjük őt, hogy egyre közelebb jusson az Atyához.

A szertartás végén Thomas Handgrätinger premontrei generális apát méltatta németül Hugó atya életútját. Emlékeztetett rá, hogy olyan nemzedék tagja volt, amely a háborúval elveszítette hazáját. Felidézte áldozatos munkáját a Kirche in Not segélyszervnél, illetve háláját fejezte ki az Isteni Megváltó nővéreknek, hogy hosszú éveken át szeretetteljesen gondját viselték Márton Hugó atyának.

Márton Hugó atya földi maradványait Róma veranói temetőjében, a premontrei rend kriptájában helyezték örök nyugalomra.

A szertartás után interjút készítettünk Fejes Rudolf Anzelm apáttal:

Hallgassák meg Szőnyi Zsuzsa, rádiónk volt munkatársa visszaemlékezését Hugó atyáról, akihez a barátság szálai fűzték hosszú éveken át: