A Szentatya engesztelő szentmisét mutatott be az idén elhunyt bíborosok és püspökök lelki üdvéért

Jézus barátai voltak a földi életben, most a mennyben pedig elárasztja őket Isten örök szeretete. Hétfőn fél tizenkettőkor XVI. Benedek pápa a Szent Péter-bazilikában ezekkel a szavakkal emlékezett az idén elhunyt bíborosokra és püspökökre.

"Testvéri szeretettel idézem föl Salvatore Pappalardo, Frédéric Etsou-Nzabi Bamungwabi, Antonio María Javierre, Angelo Felici, Jean-Marie Lustiger, Edouard Gagnon, Adam Kozłowiecki és Rosalio José Castillo Lara nevét" - mondta a Pápa.

A Szentatya aláhúzta, hogy az egyház engesztelő imádsága magának, Jézusnak az imájára "támaszkodik", aki ezt mondja: "Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok" (Jn 17,24). "Akiket nekem adtál": milyen szép meghatározása ez a keresztény hívőnek - állapította meg a Pápa.

Olyan emberekről van szó, akiket az Atya adott Krisztusnak. Elvette őket a világtól, amely nem ismerte őt (Jn 17,25), és arra hívta meg őket, hogy legyenek Jézus barátai. Ez lett egész életük legértékesebb kegyelme. Az elhunyt főpásztorok bizonyára különböző természetű emberek voltak, mind személyes életükben, mind szolgálatuk végzésében: azonban mindannyiukban közös a legfontosabb: a barátság Jézus Urunkkal. Ezt lelkipásztorokként osztályrészül kapták a földön, és most, túl a halálon, osztoznak ebben az örökségben, amely romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan (vö. 1Pt 1,4).

Vigasztaló és üdvös elmélkedni az elhunytakért végzett imában azon a bizalmon, amit Jézus táplált az Atya iránt, és engedni, hogy a Fiú teljes ráhagyatkozása az Atya akaratára körülvegyen minket derűs világosságával. Olyan remény ez, mely nem csalatkozik a legsötétebb éjszakában, a próbatételek idején sem, amelyeket az elhunyt főpásztorok megtapasztaltak.

Lelkipásztorokként gyakran kellett magukra venniük a vádakat és a gúnyolódást mindazoktól, akik a megpróbáltatásokkor ezt kérdezik a hívektől: Hol a te Istened? Most, földi száműzetésük végén, hazaérkeztek. A Feltámadt Úr által megnyitott utat követve nem egy emberkéz alkotta templomba léptek be, hanem magába a mennybe - mondta XVI. Benedek pápa, majd a következő fohásszal zárta homíliáját az elhunyt bíborosok és püspökök lelki üdvéért bemutatott szentmisén:

"Imádkozzunk, hogy ott, a Boldogságos Szűz Máriával és az összes szentekkel együtt szemlélhessék végre Isten arcát és örökké zenghessék dicsőségét".