A XX. század 498 spanyolországi vértanújának boldoggá avatása
Vasárnap, október 28-án a Szent Péter téren került sor a XX. század 498 spanyolországi
vértanújának boldoggá avatására. A szertartás főcelebránsa José Saraiva Martíns bíboros,
a Szentté avatási Kongregáció prefektusa volt XVI. Benedek pápa képviseletében. Az
ünnepélyes szentmisén több mint ezer egyházmegyei és szerzetes pap koncelebrált, akik
főleg az új boldogok egyházmegyéiből, szerzetesrendjéből, kongregációiból érkeztek.
A teret 40 ezer, főleg spanyol hívő töltötte meg.
A spanyol püspöki konferencia
október 5-én az eseményről tájékoztatót tartott a római Augustinianum Patrisztikai
Intézetben a következő címmel: „A vértanúk évszázada és vallásüldözés Spanyolországban
1934 és 39 között”. A konferencia főtitkára és szóvivője, Juan Antonio Martínez Camino
jezsuita atya „rendkívüli eseménynek” nevezte a szertartást, egyrészt „mennyiségi”
szempontból, mivel soha nem került sor Isten Szolgáinak ilyen nagyszámú boldoggá avatására
egyetlen szentmise során, másrészt mind „szervezési”, mind pedig „lelkipásztori” szempontokból.
A nagyszámú boldoggá avatás előkészítését azonban nem egyfajta nagyzási mánia sugallta.
A szertartás és az ünnep egyaránt rendkívüliek, mivel rendkívüli a spanyol helyi egyház
történelmének az a fejezete, amelyet az esemény tükröz – mondta P. Camino szóvivő.
A mostani boldoggá avatással összesen 977-re emelkedett azoknak az egyház
által elismert spanyolországi vértanúknak a száma, akik a múlt század harmincas éveiben
ontották vérüket. Közülük 11-et már a szentek között tisztelhetünk. A mostani szertartás
során Cuenca és Ciudad Real püspökeit, 24 papot, 462 szerzetest és szerzetesnőt, egy
diakónust, egy szubdiakónust, egy szeminaristát és hét világit emelt az oltár dicsőségére
José Saraiva Martíns bíboros. Az új boldogok közül 145-en húsz és harminc év között
voltak, amikor vértanúságot szenvedtek, 18-an pedig 16 és 19 év közöttiek. A vértanúk
között sok volt a diák, mint az Ágoston-rendi szerzetesek többsége, akiket Madrid
közelében, a Paracuellos del Jarama-i hírhedt mészárlás alkalmával öltek meg, vagy
azok a maristák, akiket Barcelona kikötőjében fogtak el és végeztek ki a helyi temetőben.
Az új boldogok közül 489-en 1936-ban haltak meg, heten 1937-ben szenvedtek
vértanúságot, ketten pedig az 1934. októberében végrehajtott vallásüldözés áldozatai.
A tájékoztatón P. Martínez Camino leszögezte, hogy az egyház nem keresi a bűnösöket,
amikor vértanúit boldoggá avatja. Pusztán Isten dicsőségét és az emberek javát akarja.