„Fontos lépés előre az igazságról folytatott párbeszédben” – P. Samir a muzulmán értelmiségieknek a Pápához írt leveléről

Nagy visszhangot keltett a 138 muzulmán értelmiségi XVI. Benedek pápának és a keresztény vallási vezetőknek küldött október eleji levele. A napokban az Egyházak Ökumenikus Tanácsa nagyra értékelte a levelet, amelyben kísérletet lát a keresztények és muzulmánok közötti őszinte párbeszédre. Ezt erősítette meg a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Samir Khalil Samir jezsuita atya, a bejrúti Szent József Egyetem arab kultúrtörténet és iszlamológia tanára.

A pozitív szempontok közül kiemelte, hogy a levél szerkezete Isten, az ember és a másik szeretetén alapszik, ami egyáltalán nem hagyományos az iszlám mentalitásban és teológiában. A levél tehát a jó szándék gesztusa, egy közös alap keresés – állítja a jezsuita atya.

A levél újdonságai között a bejrúti egyetemi tanár arra mutatott rá, hogy a Pápának küldött első levéllel szemben, amely kicsit kritikusnak nevezethető, ez utóbbi egyáltalán nem az. A két vallás közötti közös vonások keresésére tesz javaslatot. Az aláírók köre is kiszélesedett: az előző 38 helyett a mostanit 138-an írták alá. Figyelemre méltó, hogy nemcsak vallási vezetők, de világi muzulmán tudósok is. Ez nagyon fontos, hiszen figyelembe veszi az iszlám valóságot, amelyet nemcsak a vallási vezetők képviselnek.

Samir atya továbbá megerősítette, hogy a levél a párbeszédben bekövetkezett minőségi ugrás kezdetének tekinthető. Olyan higgadt kezdeményezés ez, amely nem a másikkal szembeni védekezéssel indul. A szerzetes álláspontja szerint most a vitáktól a kritikai párbeszéd fázisába kell lépni. A „kritikai” ilyen értelemben annyit jelent, hogy nem fogadom el mindazt, amit a másik mond, hanem a saját kritériumaim szerint bírálom azt, ahogy a másik fél is hasonlóként jár el, mindaddig, amíg együtt közös ismérveket nem találunk. Így előrehaladva a szeretet és az igazság párbeszédéhez jutunk.

Arra vonatkozóan, hogy egyes vélemények szerint XVI. Benedek pápa kemény álláspontot képvisel az iszlámmal kapcsolatban, a bejrúti egyetemi tanár a következőket mondta: „A kritika nem a szeretet hiánya”. A regensburgi beszéd alapvetően magán viseli a dialógus jegyét. Vannak, akik nagy tévedésnek tartották, de a libanoni egyetemi tanár szerint Regensburg után eltolódott a semmitmondó diplomáciai dialógus helyét az igazi, építő párbeszéd vette át.