Október végi tiszta lángok - Nagy Gáspár versének részletét Ulbrich András mondja el

Libera me

 
 
A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!

 
S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek... az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!

 
És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset...
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!

 
Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan...
testükön nem "fújó paripák"
vágtatták át...
tankok gyalázták őket holtan!
De lelkük már a csillagokban,
az Ég oltárán örökre ott van!