Nápolynak mindenekelőtt mély spirituális megújulásra van szüksége – hangsúlyozta XVI.
Benedek pápa homíliájában
A Szentatya rövid, de annál intenzívebb nápolyi látogatása során arra buzdította a
város lakosságát, hogy ne veszítsék el a reményt annyi nehézség láttán. Homíliájában
mindenekelőtt imára és megtérésre szólított fel, illetve hangsúlyozta az oktatás,
a fiataloknak nyújtott segítség, a munkalehetőség megteremtésének fontosságát.
A
Szentatyát vasárnap reggel Crescenzio Sepe nápolyi bíboros érsek, valamint Romano
Prodi olasz miniszterelnök fogadta, jelen volt még az igazságügyi miniszter, valamint
a helyi polgári vezetők. A szertartáson a különféle vallási vezetők között részt vett
I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is.
Helyszíni tudósítóink
arról tájékoztattak, hogy a híres nápolyi napsütést nem sikerült biztosítani a Szentatya
számára, akit eső és hideg, de a lakosság annál nagyobb lelkesedése fogadott. A találkozó
helye ugyanaz a város központját képező „Plebiscito” nevű tér volt, amely 1990-ben
II. János Pál pápát fogadta, aki akkor a „remény megszervezésére” buzdította a helybelieket.
Most utóda, XVI. Benedek ugyanezzel a felszólítással fordult a nápolyiakhoz. A nehéz
és összetett társadalmi valósággal szemben meg kell erősíteni a reményt, amely a hiten
alapul és a fáradhatatlan imában fejeződik ki. Az ima az, amely nem engedi, hogy kialudjon
a hit lángja.
Csak a szeretet győzheti le az erőszakot – hangzott a Szentatya
buzdítása. Soha ne veszítsük el abba vetett hitünket, hogy Isten meghallgatja imáinkat,
és azokra a megfelelő pillanatban válaszol, még akkor is, ha mindennapi tapasztalataink
látszólag cáfolják ezt a bizonyosságot. A nápolyiak bátran nézzenek szembe a nehézségekkel,
amelyek közé tartozik a szegénység, a munkanélküliség, az erőszak. Nemcsak a camorrának
nevezett helyi bűnszövetkezet cselekményeinek növekedéséről van szó, hanem arról is,
hogy az erőszak egyre inkább részét képezi az emberek mindennapi életének, beférkőzik
a város történelmi központjába, csakúgy, mint az új külvárosi negyedekbe. Azzal a
veszéllyel fenyeget, hogy vonzóvá válik a fiatalok számára az illegális, a törvénnyel
ellenkező természetessé válik a társadalom minden rétegében. XVI. Benedek pápa
a társadalmi felelősök közbelépését kérte, megjelölve az oktatás, a munkalehetőség
megteremtése, a fiataloknak nyújtott segítség főbb szempontjait. Az erőszak elleni
küzdelem kiindulópontja legyen az emberek lelkiismeretének képzése – hangsúlyozta
a Szentatya.
A nápolyi helyi egyház is arra kapott meghívást, hogy szilárd
maradjon, hogy szüntelenül hirdesse Isten igéjét, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
Isten nem változtathatja meg a dolgokat a mi valódi megtérésünk nélkül. Ez a folyamat
pedig a lélek kiáltásával, bűnbocsánatért való esdeklésével kezdődik. A keresztény
ima nem a fatalizmus vagy a tehetetlenség kifejezése. Nem menekülés a valóság elől.
Éppen ellenkezőleg: a remény ereje, annak a Szeretet-Isten erejébe vetett hitnek a
legmagasabb rendű kifejezése, annak a bizonyossága, hogy Isten soha nem hagy bennünket
cserben. Az ima, amelyet Jézus tanított meg nekünk a küzdelem jegyeit viseli magán,
mert határozottan az Úr mellé áll, hogy szembe szegüljön az igazságtalansággal, és
a rosszat a jóval győzze le. Az ima a kicsinyek és a lélekben szegények fegyvere,
akik visszautasítják az erőszak minden formáját. Arra az evangéliumi erőszakmentességgel
válaszolnak, tanúságot téve ezáltal arról, hogy a Szeretet igazsága erősebb a gyűlöletnél
és a halálnál.
II. János Pál pápa 1979-ben látogatta meg első alkalommal Nápolyt
– emlékeztetett rá homíliájában XVI. Benedek. Akkor is, mint ma, október 21-e volt.
Másodszor 1990. novemberében kereste fel a várost, ismét felébresztve lakóiban a reményt.
Az egyház küldetése, hogy mindig táplálja a keresztény nép hitét és reményét. Ezt
teszi nagy buzgósággal Nápoly érsek is, aki a közelmúltban körlevelet tett közzé a
következő jelentőségteljes címmel: „A vér és a remény”. A remény csak Krisztus véréből
és az érte ontott vérből születik. Van olyan vér, amely a halál jele, és olyan, amely
szeretetet és életet fejez ki: Jézus és a vértanúk vére, mint Nápoly szeretett védőszentje,
Szent Januáriusz vére, új élet forrása – mondta a Szentatya. Aztán idézett Crescenzio
Sepe bíboros érsek leveléből: „A remény magva talán a legkisebb, de terebélyes fának
adhat életet, amely sok gyümölcsöt terem. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a keresztény
közösségben növelje a valódi hitet, a szilárd reményt, amely képes hatékonyan ellensúlyozni
az elbátortalanodást és az erőszakot. A remény magva Nápolyban a nehézségek ellenére
is kifejti hatását. Nápolynak szüksége van megfelelő politikai intézkedésekre, de
mindenekelőtt mély, spirituális megújulásra. Szüksége van hívőkre, akik maradéktalanul
Istenbe helyezik bizalmukat, és segítségével terjesztik a társadalomban az evangéliumi
értékeket." A Szentatya végül Mária és Szent Januáriusz közbenjárásáért fohászkodva
fejezte be homíliáját.