„Az olasz katolikusok 45. szociális hete a múltat felidézve a jövő felé tekint”

Kedden délelőtt rádiónk Marconi termében sajtókonferencián mutatták be az olasz katolikusok 45. szociális hetének programját. Arrigo Miglio ivreai püspök, az esemény tudományos és szervező bizottságának elnöke emlékeztetett rá, hogy a szociális hét október 18-án a pistoiai székesegyházban kezdődik ünnepélyes szentmisével. Több mint ezer küldött érkezik Olaszország minden részéből, hogy hat ülésen megvitassa a következő témát: „A közjó ma: régről származó elkötelezettség”. Minden ülés sajátos és különösen időszerű kérdést mélyít el, különös tekintettel a globalizációra, a biopolitikára és a nevelés-oktatás témájára.

Az első szociális hetet 100 évvel ezelőtt tartották Olaszországban azután, hogy 1891-ben megjelent XIII. Leó pápa „Rerum novarum” k., társadalmi kérdésekkel foglalkozó enciklikája. Stefano Zamagni, a Bolognai Egyetem gazdaságpolitika tanára előadásában arra mutatott rá, hogy a közjó a francia forradalommal egy idős fogalom. A múlt században azonban feledésbe merült, mert helyette a „teljes jó” illetve a „kollektív jó” került előtérbe az egyes ideológiák szerint. A liberális gondolkodásnak megfelelő „teljes jó” az egyén boldogulását hirdette, míg a „kollektív jó” a szovjet típusú szocializmus eszményképe volt. Az első a közösséget, a második az egyént hagyta figyelmen kívül.

A közjó, mai értelmezése szerint mindenki javát akarja, világnézettől függetlenül. A közjó szem előtt tartásával valósulhat meg a hiteles szabadság is, amelynek három dimenzióját különböztette meg az olasz egyetemi tanár. Ezek: az autonómia, az immunitás és a lehetőség. Az autonómia szabad választást jelent (free choice), az immunitás pedig a kényszerítő erő hiánya. A valódi szabadság harmadik összetevője pedig az, hogy mindenki számára egyenlők az érvényesülés lehetőségei.

Az olasz katolikusok szociális hete a közjó fogalmának tanulmányozásában az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiumából indul ki, amely leszögezi: „A közjó alapelve mindenekelőtt minden személy méltóságából, egységéből és egyenlőségéből származik”. A Gaudium et spes k. zsinati lelkipásztori konstitúció a következőket tanítja: „a közjó - azaz azon társadalmi életfeltételek összessége, melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket, napjainkban egyre egyetemesebbé válik, és az egész emberi nemet érintő jogokat és kötelességeket foglalja magába”.