Az olasz püspökök a népek evangelizálására és az egyházak közötti együttműködésre
buzdítanak
Fél évszázad telt el azóta, hogy 1957. április 21-én XII. Piusz pápa kiadta "Fidei
donum" k. körlevelét. Ebben a missziós tevékenység sürgősségét hangsúlyozta és arra
buzdította a világ egyházmegyéit: küldjenek papokat és világiakat, hogy hirdessék
az Evangéliumot az embereknek. Azóta gyökeresen megváltozott bolygónk élete, és az
egyház időközben megélte a II. Vatikáni Zsinat nagyszerű eseményét. A pápai dokumentum
azonban továbbra is rendkívül időszerű, természetesen a jelenlegi helyzet fényében
értelmezve azt - állapítja meg jegyzékében az olasz püspöki konferencia, amelyet október
12-én, pénteken adott ki a következő címmel: "A termékeny emlékezettől a bátor távlatokig".
Ötven
év távlatában kitűnik, hogy a fidei donum papok és világiak tapasztalata - az első
bátor missziós utaktól az egyházak közötti későbbi együttműködésig - mennyire hozzájárult
közösségeink missziós növekedéséhez, a küldő és a befogadó helyi egyházak közötti
csere által - írják az olasz főpásztorok. Ezután idézik XVI. Benedek pápát, aki a
2007-es missziós világnapra kiadott üzenetében örömmel szemléli a missziós területen
lévő fiatal egyházak és a hithirdetőket adó helyi egyházak közös munkájából fakadó
bőséges apostoli gyümölcsöket. Az olasz helyi egyház osztozik a Szentatya hálájában,
amelyet a fidei donum papok, szerzetesek, szerzetesnők és világiak iránt kifejezett.
Sokan közülük szegény és fejlődő országokban folytatták küldetésüket, nem kevesen
vállalták a vértanúságot is, hogy hirdessék az Evangéliumot.
Az olasz püspöki
konferencia teljes összhangban az elmúlt ötven év erre vonatkozó pápai tanításával,
újra hangsúlyozza a "missio ad gentes", a "küldetés a népekhez" fontosságát. Akkor
is, ha érezteti hatását a rendelkezésre álló eszközök szűkössége és a paphiány, az
olasz főpásztorok bizakodnak abban, hogy egyházuk nagylelkűségét megjutalmazza az
Úr. A jegyzékben hálájukat fejezik ki valamennyi fidei donum misszionáriusnak, aki
a világ különböző országaiban teljesíti küldetését. Aláhúzzák továbbá a misszionárius
intézetek, a különböző szerzetesi kongregációk, valamint az egyes egyházi szervezetekhez
tartozó világiak szerepét is. Végül az olasz püspökök azzal a kívánsággal zárják jegyzéküket,
hogy plébániáik és egyházmegyéik egyre inkább öltsenek missziós arculatot majd, hogy
így nézzenek szembe a jövő kihívásaival.