A két Korea közötti csúcstalálkozón jelen van a dél-koreai püspöki konferencia elnöke
is
Történelmi találkozóra került sor október 2-án kedden Phenjan-ban, az észak-koreai
fővárosban a két Korea elnöke között. Ezzel az aktussal vette kezdetét a 4 napos csúcstalálkozó
a két ország között a megbékélés és az egyesülési folyamat elősegítése érdekében.
A dél-koreai elnök gyalogosan haladt át a két országot elválasztó határon az észak-koreai
elnökkel való találkozóra menet, és békeüzenetet olvasott fel mielőtt átlépte volna
az 1950-53 közötti koreai háború óta szétválasztott félsziget határát. Ez a jelképes
értékű gesztus egy újabb lépést jelent a két Korea közötti kapcsolatok javulásában.
A phenjani csúcstalálkozón részt vesz Kína, Oroszország és Japán is. A két Korea közötti
párbeszéd kiszélesítése érdekében a dél-koreai küldöttség tagjai között jelen van
John Chang, a püspöki konferencia elnöke is.
Az esemény fontosságáról nyilatkozott
a Vatikáni Rádiónak Stefano Vecchia olasz újságíró, aki a térség szakértője. Véleménye
szerint gyakorlatilag elmozdulás tapasztalható a megbékélés felé, amelynek kedvez
az Észak-Korea atomlétesítményeinek felszámolásáról szóló megállapodás is. Az országnak
mindenképpen szüksége van a változásra, a nyitásra a piacgazdaság felé, mert egyre
tovább szegényedik, és súlyos éhínséggel küzd. Az évtizedek óta elzárt lakosság egyre
inkább érzékeli és tudja, hogy mi történik a külvilágban.
A csúcstalálkozóra
sokan óvatossággal tekintenek, de az olasz újságíró szerint már az is nagy siker lehetne,
ha egy valós béketárgyalási folyamatot indítanának el a megbeszélések eredményeként.
A két Korea közötti fegyveres feszültség feloldása nemcsak a nemzet számára jelentene
sikert, hanem a nemzetközi diplomácia számára is. Korea ugyanis mind a mai napig a
föld egyik legnagyobb és potenciálisan legpusztítóbb feszültségforrása.
Az
észak-koreai katolikusok helyzetére vonatkozóan az újságíró elmondta, hogy néhány
ezer hívő valamilyen módon kapcsolatban áll a dél-koreai egyházzal, amely mindig is
nagyon aktív volt. Mindig igyekezett segíteni az észak-koreai egyházat, amely formailag
a szöuli főegyházmegye része, valamint támogatta az északi rész lakosságát a nehéz
pillanatokban.