Családi életünk a szenvedő Krisztussal - családok a hűség útján

Közzé tesszük Molnár Melinda összefoglalóját a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs konferenciájáról:

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Pasztorációs Iroda (GYEPI) keretében működő családpasztorációs munkacsoport által Marosvásárhelyen a Deus Providebit Ifjúsági- és Tanulmányi Házban szeptember 21-23. között tartott V. Családpasztorációs Konferenciára több mint 130-an érkeztek Székelyföldről és a szórványból: Déváról, Csernakeresztúrról. Legtöbben Csíkszereda, Kézdivásárhely, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Marosvásárhely környékéről. A program lelkigyakorlatos ívét a téma, a szenvedés krisztusi értelmezése alapozta: biblikus-teológiai értelmezésben az előadásokon, továbbá lélektani és gyakorlati megközelítésben. A tanúságtevők a gyermektelenség fájdalmát, a betegséget, a gyógyulási folyamatokat valamint a veszteség, gyász hittel, segítséggel történő feldolgozhatóságát, a megélés lehetséges személyes módját kínálták hitvalló módon. A páros beszélgetések, szentségimádás, szentmisék és bűnbánati alkalmak kiscsoportos megosztások mélyítették, és oldották fel lelki vonatkozásaiban, kinek-kinek személyre-szabottan.

Az őszi családpasztorációs konferencia témaválasztása évről-évre követi a pasztorális terv tematikáját, és azt a lelki ívet, amelyet a Családpasztorációs Magcsoport családos tagjai kínálnak a főegyházmegye 1000 éves évfordulójára készülve.

A család - a vérségi, szellemi testi közösség - a megosztott öröm és szenvedés helye is. A családos rendezvény célja, hogy tudatosítsák az egyháznak a családra vonatkozó tanítását. Elhangzott: az öt évet átívelő, a gyulafehérvári egyházmegye 1000 éves Szent István-i alapítási évfordulóját lelki vonatkozásaiban megalapozó pasztorális terv gyökereinél két család áll: 2000 évvel korábban a Szentcsalád, majd 1000 év múltán Szent István családja. Napjaink családpasztorációs küldetése: az isteni szeretetből merítve, ráhagyatkozó bizalommal táplálni az élő reménységet önmagunkban, közösségeinkben, így a legkisebbikben, a családban is.

A családkonferencia se filozófiai se gondolattörténeti vonatkozásokat nem érintett. Lelki és tartalmi íve arra bátorította a résztvevőket, hogy Jézus Krisztus szenvedésében és feltámadásában találják meg a családban fellelhető sokféle szenvedés értékét. Nincs recept a „boldog” szenvedésre. Az önszenvedés örvényében nem is lelhető kiút. A szervezők céljaként megfogalmazódott: szövetség a soron következő pasztorális év gazdag témakínálata, hogy lelki értelemben a benne részt vállalók megéljék a család „feltámadását.”

Napjaink értékelésében a családdal törődni árral szemben úszás. Akkor, amikor a házasság szerződés, nem szövetség, a mi-tudat helyett az ént erősíti minden, holott csak közösségben hordozható, gyógyítható a létben kiiktathatatlan szenvedés.

A testet-lelket megdolgoztató téma bensőségességének tudatával moderálta Pál-Jakab Imola és István (Brassó) a két és fél nap programjait.

Bevezető, köszöntő gondolatában Csintalan László (Marosvásárhely) főesperes-plébános a családot, mint szeretetközösséget a Szentháromság élőképeként, utó- és előképe gyanánt nevezte meg. Buzdított házigazdaként: a Deus Providebit segítségével váljék valósággá.

Szénégető István (Marosvásárhely) családreferens két kulcsszót jelölt: szenvedés és hűség Jézus Krisztussal, amely keresztény életünkre és erdélyi létünkre egyaránt kihat. A szenvedés, mint jelenvalóság félelmes. Hajlamosít eldramatizálásra, mely szerint árad beszélgetésben a panasz. Elbagatellizálása sem problémamegoldó. A helyes egyensúlyt a Szentlélek kegyelme biztosíthatja az egyén és közösség életében egyaránt.

Földi értelemben a szenvedésre nincs megoldás, a kiút felfelé irányul. És a fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos kérdésekre a lehetséges válasz Jézus Krisztus. Cél: minden fájdalomban megtalálni Istent.

A konferencia lelkigyakorlatos ívét a bemutatkozásnál alapozták meg a résztvevők. Személyes üzenetekben megfogalmazták jelenlétük célirányait és a plakát személyre szabott üzenetét. A kivirágzott bogáncs töviseivel, színeivel kinek-kinek kijelölte a lelki utat, amelyet szentségimádáson, páros és kiscsoportos beszélgetésekben, fórum-megosztásokban, szentmiséken, személyes és lelkibeszélgetésben, szentgyónásban bejárhatott. A szenvedésről elhangzott: lehetőség fejlődésre, tisztulásra, édes-keserű élettapasztalat. És a konferencia témaválasztásában azok számára, akik lelki felkészülésként élték meg üzeneteit, „eső előtt köpenyeg”.

Bevezető előadásában Csapai Árpád (Csíkszereda) egyetemi lelkész a szenvedés a bibliában témakörben a felajánlottság elfogadását három szentírási pillérrel szemléltette: a Teremtéstörténetből – a szenvedés, a sötétség, mulandóság életbe érkezését az isteni terv melletti „vírusos emberi tervvel”; Jób történetével a szenvedő ember lelkifolyamait, az ima megjelenését emelte ki valamint a természetfölötti megtestesülésével, a húsvéti titokkal a szenvdés és feltámadás, a megváltás művét hozta lélek közelbe. Összfoglalata: a szenvedésben Isten dicsőül meg. Isten neve atyaként csak a magyar nyelv sajátja, aki emeli, szabályozza, ami nem jó irányba bontakozna ki. Ha terheinket nem fogcsikorgatva hordozzuk, és a mindenkori emberi lélek megnyílik a szenvedés megszentelődésének természetfeletti dimenziójára, a megváltozott belső melléállás kristálytengerré változtatja a gyötrelmet; belső folyamatok nyomán teremtményi és istengyermeki méltósággal létében dicsőíti meg Istent. A szenvedés csak úgy lehet édes, ha beárasztja az isteni fény. „A fájdalom, amit Istennel élsz meg, nem sebzi meg a lelkedet.”

Az önmagában értéktelen szenvedést aki magyarázgatni próbálja, még nem szenvedett eleget – hallottuk Takó István (Segesvár) segédlelkész megfogalmazásában. Biztonságról, bizalomról, harmóniáról, szerepekről töprenkedtek közösen a résztvevőkkel. Önmegvalósítás, gyöngédség, elismerés és sok más szükséglet kerekíti azt az emberképet, családképet, amely a hűségben, kitartásban erősödik bensőjében, minden kedvezőtlen külső körülmény mellett is. Kérdések, a mindennapiak: nem hordozzuk-e fölöslegesen terheinket; tudunk-e segítséget kérni? És kitől? Élő példa Jézus, földi működésében, közösségeiben majd a kereszthordozásban. Szentmiseáldozati megjelenítésben a felajánlott kereszteket is vállára emeli.

A legkisebbeket játszószoba, hempergő fogadta, és lelkes, fiatal csoport, akik tehermentesítették a párokat a gyermekgondozástól foglalkozások idején. A nagyobb gyermekeknek bibliás foglalkozást, állatkerti kirándulást és sokféle szabadidős tevékenységet szerveztek. Szünetekben visszhangos volt a tanulmányi ház aulája a boldog gyermek- és felnőtt nevetéstől, vidám beszélgetéstől. A legfiatalabb résztvevő 1 hónapos, a rangidős pár 46 éve él házasságban.

Ilyés Erika (Marosvásárhely) sa (Segítő Nővérek Kongregációja), pasztorálasszisztens és szervezőtársai közösségi játékos személyiségerősítő programpontokat, és páros értékeléshez, továbbgondoláshoz, lelki elmélyüléshez is készítettek írott és gyakorlati kínálatot.
Bár a szervezők bizonyos félelemmel ajánlották a szenvedést témaként, olyan kegyelemközvetítő vált az együtt töltött konferencia-idő, amelynek lelki haszna aligha mérhető. Szervezőkben, résztvevőkben tudatosodott szükséges alkalmat, helyszínt, programot kínálni a templom falain kívül is, hogy megbeszélhetővé váljanak azok a kérdések, amelyek a keresőt, elkötelezett keresztényt egyaránt mozdítják. Jelen alkalommal a szenvedés, családi fájdalmak – a leggyakoribb tabu, vagy elhallgatott téma. Példa erre az is, hogy a rádiós híradások nyomán is vettek részt páran a rendezvényen.

Nyitottság, őszinteség jellemezte az együtt töltött napokat. Alkalmat kínált annak tudatosítására is beteg családtagunk angyal, akit Isten azért küld, hogy megerősítse a türelmünket, szeretetünket. Missziós érzéseket ébresztetett a résztvevőkben: a rájuk bízottaknak ezzel a lelki és szellemi tapasztalattal segítőivé válhatnak: saját családjaikban, közösségeikben, avagy a plébánián.

Több alkalommal felsorolták azokat az intézményes segítség-forrásokat – kórházlelkészi szolgálat, Caritas házi betegápoló hálózata és több más segélyhívó szám is – amelyek elérhetőek a szükségben.

Átértelmezett, a más szinten és Krisztussal megélhető, könnyíthető szenvedésről a soron következő pasztorális évben is többféle lehetőséget kínál együttgondolkodásra a Családpasztorációs Magcsoport: tematikus lelkigyakorlatok, tábor keretében is.
A hálaadó és egyben küldő szentmise útravalója: Én azt mondom, „onnét van most sajgó sebem, hogy az Úr keze most másképp érint.” (Zsolt 77, 11)