„A keresztény értékeken alapuló társadalomban szilárd családok élnek” – mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa

Az általános kihallgatás során a Szentatya katekézisét Aranyszájú Szent Jánosnak szentelte, aki az ősegyház egyik legnagyobb prédikátora volt. Az 1600 évvel ezelőtt meghalt egyházatya tanításának alapjai ma is időszerűek – mutatott rá a Pápa. Utalt rá, hogy az egyházatya, a későbbi konstantinápolyi püspök azért kapta az „aranyszájú” jelzőt, mivel rendkívül ékesszólóan mondta el beszédeit. Aranyszájú Szent János, aki filozófus volt és rétor, remete és lelkipásztor, kezdetben szülővárosában, a szíriai Antióchiában teljesítette szolgálatát. Munkásságából ránk maradt 17 értekezése, 700 homíliája és 241 levele. Ezekhez fűzve kommentárját a Pápa a következőket mondta: „Teológiája kifejezetten lelkipásztori jellegű. Állandóan megjelenik benne a szó által kifejezett gondolat és a megélt élet közötti következetességre való törekvés. Amikor érezte a halál közeledtét, a következőket írta: „az ember értéke abban áll, hogy tökéletesen ismeri az igazi tanítást és a becsületes életet. A kettő, mármint az igazság ismerete és a tisztességes élet, közösen haladnak: az ismeretet valóvá kell tenni a mindennapi életben. Minden megnyilvánulása arra irányult, hogy a hívekben kifejlessze az értelem, a valódi ész gyakorlatát, hogy megértsék, és a gyakorlatban megvalósíthassák a hit erkölcsi és spirituális igényeit.”

A Pápa emlékeztetett rá, hogy Aranyszájú Szent János 387-ben 22 híres beszédet írt a „szoborról”, ugyanis az elviselhetetlen adóterhek miatt 387-ben lázadás tört ki Antiochiában, és a nép ledöntötte a császár szobrát. A 15 ezer hívő tapssal fogadta a Pápa megjegyzését: „Úgy látszik, egyes dolgok nem változnak a történelemben”.

Az ókori egyházatya arra szólította fel honfitársait, hogy mindig keresztényekhez illő módon cselekedjenek. Ez volt lelkipásztori módszerének fő jellemvonása. Mindig a személy teljes fejlődését tartotta szem előtt, fizikai, értelmi és vallási dimenziójában. Híresek azok az írásai, amelyek az ember fejlődésének és képzésének különböző szakaszait elemzik. A házasságról így ír Aranyszájú Szent János: „A jól képzett házastársak elzárják az utat a válás előtt: mindent örömmel tesznek, és így gyermekeiket az erényekre nevelhetik. A gyermek a híd szerepét tölti be a szülők között, így mindhárman egy testté válnak, és egy kis egyházat alkotnak.”

Az ókori egyházatya nagy méltóságot tulajdonított a világi híveknek is, akik nemcsak misszionáriusok, hanem egymás üdvösségéért is felelősek. XVI. Benedek pápa megismételte a több mint 1600 évvel ezelőtti homília egy gondolatát: „Ez társadalmi életünk alapelve: ne csak saját magunkkal törődjünk”. Minden e két pólus körül forog: a nagy egyház és a kis egyház – azaz a családegyház – körül, amelyek kölcsönös viszonyban állnak egymással. Aranyszájú Szent János tanítása tehát a hiteles világi hívők jelenlétéről a családban és a társadalomban ma még időszerűbb, mint valaha – zárta katekézisét XVI. Benedek pápa.