„Köszönjük meg a Szentatyának, hogy visszaszerezte az egyház számára az ősi liturgia felbecsülhetetlen kincsét” –interjú Castrillón Hoyos bíborossal

Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén lépett életbe XVI. Benedek pápa „Summorum Pontificum” k. Motu Proprio-ja, amelyet július 7-én tett közzé, és amely az 1970-es reformot megelőző római liturgia használatára vonatkozik.

Darío Castrillón Hoyos bíboros, az Ecclesia Dei Pápai Bizottság elnöke - sok éven át a Papi Kongregáció prefektusa – a Vatikáni Rádiónak adott interjújában világított rá a pápai rendelkezés jelentőségére.

Emlékeztetett rá, hogy már II. János Pál pápa is meg akarta adni a lehetőséget az ősi rítust szerető híveknek, hogy azt a szertartást kövessék, amely legközelebb áll érzelmeikhez. Ezek közül néhányan csatlakoztak (a zsinati reformokat elutasító) Marcel Lefebvre érsek mozgalmához, de amikor az érsek engedély nélkül püspököket szentelt, elfordultak tőle, hogy teljes egységben maradhassanak Krisztus helytartójával. XVI. Benedek pápa a kezdetektől fogva követte a Lefebvre-kérdést és jól ismerte azt a problémát, amelyet az őt követő híveknek a liturgikus reform okozott. Benedek pápa különösen nagy szeretettel van a liturgia iránt. A Szentatya a zsinati reform előtti liturgiát felbecsülhetetlenül nagy kincsnek tekinti. Azonban nincs arról szó, hogy vissza kívánna fordulni a múlt felé. Fontos, hogy hangsúlyozzuk: a zsinat nem tiltotta be a Szent V. Piusz pápa féle liturgiát, és a zsinati atyák is Szent V. Piusz misekönyve szerint miséztek. A zsinat széleskörű szabadságot kívánt biztosítani a hívek számára. Az egyik ilyen szabadság az éppen az, hogy visszanyúlunk az ősi liturgia kincséhez, hogy azt, amint a Pápa kívánja, életben tartsuk – mondta rádiónknak adott interjújában Castrillón Hoyos bíboros, az Ecclesia Dei Bizottság elnöke.

Arra a kérdésre, hogy XVI. Benedek pápa Motu Proprio-ja milyen változást idéz elő a mindennapi gyakorlatban, a bíboros a következőket válaszolta:

Valójában nem beszélhetünk különösebb változásokról. A fő szempont a következő: a dokumentum egyértelműen leszögezi, hogy minden pap saját maga eldöntheti, a Szentszék vagy püspöke engedélye nélkül, hogy az ősi vagy a reform utáni rítus szerint kívánja bemutatni a szentmisét. Ez minden papra érvényes. Nincs szükség tehát semmiféle engedélyre az ősi szertartás szerinti mise celebrálására.

Az sem felel meg a valóságnak, amit sokfelé lehetett hallani és olvasni, hogy a rendelkezés megvonja a püspököktől azt a hatalmat, hogy rendelkezzenek a liturgia kérdésében. Az Egyházi Törvénykönyv is kimondja, hogy ahhoz, hogy egy pap misét mutathasson be, nem a püspöktől kell engedélyt kérni. A püspök csak a „celebret” aláírója, vagyis azt a bizonyítványt állítja ki, amelyben kijelenti, hogy az illető személy fel van szentelve és semmi sem akadályozza abban, hogy szentmisét mutasson be. Amikor ez már megtörtént, akkor a plébános és a káplán adja meg az engedélyt kérő pap számára a lehetőséget, hogy az oltárnál bemutathassa a szentmisét. Ha valaki ebben a papot megakadályozza, akkor az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak kell megfelelő intézkedéseket tennie a Szentatya nevében, hogy ezt a jogot tiszteletben tartsák.

Végül Castrillón Hoyos bíboros a következő reményének adott hangot a Motu Proprio életbe lépésével kapcsolatban:

„Az Oltáriszentség a legnagyobb ajándék, amivel rendelkezünk. A legnagyobb szeretet, Isten megváltó szeretetének a jele, amely elkísér bennünket az Eucharisztiában. Ezért a liturgia soha nem lehet viszály, vagy összeütközés oka, hiszen a szeretetet kell kifejeznie. Remélem, hogy a dokumentum az öröm forrása mindazok számára, akik szeretik a hagyományt, a plébániák számára, amelyek nem lesznek megosztottak, hanem éppen ellenkezőleg az életszentség sokszínűségének talajává válnak egy olyan szertartással, amely több mint ezer éven át a megszentelődés tényezője és eszköze volt. Köszönjük meg tehát a Szentatyának, hogy visszaszerezte az egyház számára ezt a kincset. Egyáltalán nincs arról szó, hogy a Motu Proprio bármit is valakire kényszerítene. A Pápa nem kötelez senkit. Pusztán arra kötelez, hogy a hívek igénye esetén lehet alkalmazni az ősi szertartást. Ha konfliktusok lépnének fel, - mert emberileg ez elképzelhető – akkor a püspök tekintélyének kell közbelépnie, anélkül, hogy eltörölné azt a jogot, amelyet a Pápa az egész egyháznak nyújtott Motu Proprio-jával” – mondta a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában Castrillón Hoyos bíboros, az Ecclesia Dei Pápai Bizottság elnöke.
Itt jegyezzük meg, hogy az „Ecclesia Dei” Pápai Bizottságot II. János Pál pápa hozta létre 1988. július 2-án közzétett Motu Proprio-jával, azt követően, hogy Marcel Lefebvre érsek Svájcban engedély nélkül püspököket szentelt és ezzel egyházszakadást idézett elő. A Bizottság feladata, hogy a püspökökkel, a Római Kúria dikasztériumaival együttműködjön azzal a céllal, hogy megkönnyítse a Lefebvre érsek által alapított Testvériséghez csatlakozó hívek teljes egyházi közösségét. Azokról a hívekről van szó, akik egységben kívánnak maradni Péter utódával a katolikus egyházban, miközben meg kívánják őrizni spirituális és liturgikus hagyományaikat az 1988. május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre érsek által aláírt jegyzőkönyv értelmében.