„Isten egyetemes családjában minden egyes személy számára van hely” – mondta a Szentatya a Mária-oszlopnál elhangzott beszédében

A Szentatya azért választotta máriacelli zarándokútja első állomásának a Mária-oszlopot, hogy közösen elmélkedjen a hívekkel arról: mit jelent Isten Anyja a múlt és a jelen Ausztriája számára, mit jelent mindannyiuk számára. A Pápa köszönetét fejezte ki a jelenlévőknek, Schönborn bíborosnak, a város polgármesterének, és minden világi méltóságnak, a fiataloknak, valamint a bécsi főegyházmegyében élő külföldi közösségek képviselőinek, akik az igeliturgia után a templomban maradnak, hogy folytassák az Adorációt egész éjszaka. Így konkréten megvalósítják azt, ami mindnyájunk célja ezekben a napokban: Máriával tekintsünk Krisztusra – mondta beszédében a Pápa.
A Jézus Krisztusba vetett hithez a kezdetektől fogva kapcsolódik a Mária tisztelet. Mária az az Asszony, akinek méhében Jézus felvette emberi természetünket, részt vett szívdobogásában, gyöngéden és tisztelettel elkísérte életében egészen a kereszthalálig. Mária az az Asszony, akinek anyai szeretetébe ajánlotta a kedvenc tanítványt és vele együtt az egész emberiséget. Mária anyai szeretete ma is oltalma alá fogad minden embert, nyelvre és kultúrára való tekintet nélkül, hogy közösen vezesse őket egy sokarcú egység, Krisztus felé. Máriához fordulhatunk minden szükségletünkben. Tőle meg kell tanulnunk azt is, hogy egymást kölcsönösen befogadjuk ugyanazzal a szeretettel, amellyel ő fogad be mindnyájunkat, mindenkit a saját egyediségében. Isten egyetemes családjában, amelyben minden egyes személy számára van hely, mindenkinek ki kell fejlesztenie saját tehetségét mindenki javára.
A Pápa emlékeztetett rá, hogy az oszlop, amelyet III. Ferdinánd éppen 360 évvel ezelőtt emeltetett, hálaadás Bécs nagy veszélytől való megszabadulásáért, ma is legyen a remény jele. Fennállása óta hányan álltak meg az oszlop mellett, hogy imádsággal Máriára emeljék tekintetüket! Hányan tapasztalhatták meg személyes nehézségeik során Mária közbenjárásának erejét! A mi keresztény reménységünk azonban jóval túlmutat kis és nagy kívánságaink megvalósulásán. Mi azért emeljük tekintetünket Máriára, mert ő mutatja meg számunkra, hogy milyen reményre vagyunk hivatottak. Ő személyesíti meg ugyanis, hogy mi is valójában az ember.
Az Efezusiakhoz írt levélben olvastuk az előbb, hogy Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket Krisztusban. Isten ismer és szeret mindnyájunkat már az örökkévalóságtól kezdve. És milyen célra választott ki bennünket? Arra, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk szeretetével szemben. Ez nem egy megvalósíthatatlan feladat: Krisztusban már nekünk adományozta ennek megvalósítását. Meg vagyunk váltva! – mondta beszédében a Pápa. A feltámadt Krisztussal való szeretetközösségünk értelmében Isten megáldott bennünket minden lelki áldással. Nyissuk meg szívünket, fogadjuk be értékes örökségét! Így Máriával együtt énekelhetjük kegyelmének dicséretét. És ha továbbra is mindennapi gondjainkat Krisztus szeplőtelen Anyja elé hozzuk, akkor Mária segít majd bennünket, hogy kis reményeinket megnyissuk a nagy, az igazi remény felé, amely értelmet ad életünknek, mély és elpusztíthatatlan örömmel tölt el bennünket.
A Pápa a következő szavakkal fejezte be beszédét:
„Ebben az értelemben szeretném most veletek együtt tekintetemet a Szeplőtelen Szűz felé emelni, oltalmába ajánlani az előbb elhangzott könyörgéseket és kérni anyai oltalmát Ausztria és lakói számára”.