„Európa nem tagadhatja meg keresztény gyökereit! Ausztria élő keresztény hit nélkül nem lenne már többé Ausztria!” – mondta a diplomáciai testülethez intézett beszédében Benedek pápa

Ausztria és Európa kibővítése
Ausztria – az elmúlt években és évtizedekben olyan sikereket könyvelhetett el, amelyeket két nemzedékkel ezelőtt még senki sem mert volna remélni. Az ország nem pusztán jelentős gazdasági haladásról tett tanúságot, hanem példaszerű társadalmi együttélést fejlesztett ki, amelynek rokon értelmű szavává vált a „társadalmi szolidaritás” – mondta a Pápa, megemlítve az olyan kezdeményezéseket, mint a „Fény a sötétségben”, vagy a „Szükséget szenvedő szomszéd”.

Utalással a császári palota helységére megállapította, hogy a találkozóra történelmi helyszínen kerül sor. Innen kormányoztak évszázadokon keresztül egy birodalmat, amely Közép- és Kelet-Európa nagy területeit egyesítette. A háború szörnyűségei, a totalitarizmus és a diktatúra megrázó tapasztalata után Európa a földrész egységesülése felé halad, amelynek célja, hogy tartósan biztosítsa a békét és az igazságos fejlődést.

A megosztottság, amely a földrészt évtizedekre fájdalmasan kettéosztotta, politikailag már megszűnt, de az egységet még meg kell valósítani az emberek értelmében és szívében is. Bár a vasfüggöny 1989-es lehullása után néhány túlzott remény nem valósult meg, és egyes európai intézményeket bizonyos szempontokból jogos bírálattal illethetünk, az egységesülés folyamata nagy horderejű esemény, amely a béke korszakát hozta el a földrész számára, amelyen előzőleg szüntelen konfliktusok és testvérgyilkos háborúk pusztítottak.

A közép-kelet-európai országok számára ebben a folyamatban való részvétel további ösztönzés arra, hogy megszilárdítsák belső szabadságukat, a jogállamiságot, és a demokráciát – mondta a Pápa, majd így folytatta beszédét: „Kötelességem ezzel kapcsolatban emlékeztetni elődömre, II. János Pál pápára, aki nagymértékben hozzájárult ehhez a történelmi folyamathoz. Ausztria is, amely Nyugat és Kelet határán fekszik, híd-országként sokat tett ezért az egységért, és – ne feledjük – ebből sok előnye is származott.”

Európa

 
A „közös európai ház”, ahogyan a földrész közösségét nevezzük, csak akkor lesz mindenki számára kellemesen lakható, ha szilárd kulturális és erkölcsi alapokra épül, amelyek a történelmünkből és hagyományainkból származó közös értékekből fakadnak. Európa nem tagadhatja meg keresztény gyökereit. Ezek civilizációnk dinamikus alkotóelemei a harmadik évezredben is.

A kereszténység mélyen megjelölte ezt a földrészt: erről minden országban és különösen Ausztriában nemcsak a templomok és kolostorok tesznek tanúságot. A hit különösen megnyilvánul a személyekben is, akikben a történelem folyamán a mai napig a hit a remény, a szeretet és az irgalmasság életét virágoztatta ki. Máriacell, a nagy osztrák nemzeti kegyhely a különböző európai népek találkozási helye. Egy olyan hely, ahol az emberek a múltban és ma is a „magasból merítenek erőt” a helyes élethez.

A Pápa utalt rá, hogy ezekben a napokban a romániai Nagyszebenben is tanúságot tesznek arról, hogy a keresztény hitnek központi szerepet kell betöltenie Európában. Emlékeztetett a közép-európai Katholikentag-ra, amely 2004-ben olyan sok hívőt gyűjtött össze éppen Máriacellben.

Az európai életstílust illetően a Pápa hangsúlyozta: olyan társadalmi rendről van szó, amely magába foglalja a gazdasági hatékonyságot és a szociális igazságosságot, a politikai pluralizmust és a toleranciát, a liberalizmust és a nyitást, de azoknak az értékeknek a megőrzését is, amelyek ennek a földrésznek sajátos helyzetet kölcsönöznek. Ez a modell, a modern gazdasági élet körülményei között jelenleg nagy kihívások előtt áll.

A gyakran emlegetett globalizációt nem lehet megállítani. A politikai élet sürgető feladata és egyben nagy felelőssége, hogy a globalizációt rendszabályozza és korlátok közé szorítsa, elkerülve ezáltal, hogy a jelenség a legszegényebb országok és a gazdag országokban élő szegények kárára valósuljon meg és beárnyékolja a jövő nemzedékeit is.

A Pápa elismerte: Európa szörnyű tévedések korszakát is megélte és megszenvedte. Ezek közé tartoznak a filozófia, a tudomány és a hit ideológiai leszűkítése, a vallással való visszaélés, annak hatalmi célokra való felhasználása, az ember lealacsonyítása az elméleti és gyakorlati materializmus révén, végül a tolerancia torzulása egy olyan közömbösség irányába, amely nélkülözi az állandó értékek vonatkozási pontját. Azonban Európa jellemzői közé tartozik az önbírálatra való képesség is, amely a világ kultúráinak széleskörű panorámájában a földrészt megkülönbözteti.
 
Az élet

 
Európában határozták meg először az emberi jogok fogalmát – folytatta mélyen szántó beszédét XVI. Benedek pápa. Az alapvető emberi jog, amely minden más jog előfeltétele, az élethez való jog. Ez érvényes a fogantatás pillanatától kezdve egészen az élet természetes végéig. Az abortuszt ebből kifolyólag nem lehet az emberi jogok közé sorolni, annak éppen ellenkezője. Az abortusz – „mély szociális seb” – ahogyan ezt fáradhatatlanul aláhúzta a néhai Franz König bíboros.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy nem egyházi érdekről, hanem egy mélyen emberi elvárás tolmácsolásáról van szó, azoknak a megszületendőknek a szószólója kíván lenni, akik nem hallathatják hangjukat. A Pápa előtt nem ismeretlen sok asszony problémája és tudja, hogy beszédének hihetősége attól is függ, hogy az egyház mit tesz a nehézségekkel küzdő nők megsegítésére.

A Pápa felhívást intézett a politikai felelősökhöz: ne engedjék, hogy a gyermekáldásra, mint betegségre tekintsenek illetve ne engedjék, hogy jogrendjükből eltöröljék az abortuszra vonatkozó „jogtalanság” minősítést. Tegyenek meg mindent azért, hogy az európai országok ismét nyitottak legyenek a gyermekek befogadására. Buzdítsák a fiatalokat, hogy házasságra lépve alapítsanak új családokat.

Folytassanak olyan politikát, amely kedvező a fiatal párok számára, és lehetővé teszi, hogy gyermekeket vállaljanak. Országainkban teremtsük meg ismét az öröm és az életbe vetett bizalom légkörét, amelyben a gyermekeket nem tehernek, hanem mindenki számára ajándéknak tekintik – hangzott a Pápa felszólítása.

Ugyancsak nagy aggodalomra ad okot számára az a vita is, amelyet a „halálhoz adott tevékeny segítségről” folytatnak. Fennáll annak a veszélye, hogy egy nap kényszerítsék a súlyosan beteg vagy idős személyeket, hogy kérjék halálukat. Az élet végén bekövetkező szenvedésre a helyes válasz a szeretetteljes figyelem, a halálig tartó elkísérés, különösen palliatív, tüneti kezelésre alapozott orvostudomány segítségével. Ehhez az egészségügyi és szociális rendszer minden területének sürgős strukturális reformjára van szükség. A Pápa elismerő szavakkal illette a „hospice” mozgalmat, és sürgette a konkrét lépéseket, mint a haldoklók pszichológiai és lelkipásztori gondozása.

Az értelem párbeszéde

 
Az európai örökség része a gondolat hagyománya, amely számára alapvető a hit, az igazság és az értelem alapvető egybeesése. A keresztény hit alapvető meggyőződése a következő: In principio erat Verbum – kezdetben volt az Ige – vagyis minden eredet Isten teremtő Értelme, aki úgy határozott, hogy közli önmagát az emberek számára.

Utalt Jürgen Habermas nem keresztény filozófusra, aki megállapította, hogy a szabadság és szolidáris együttélés elvei a judaizmus által hirdetett igazságosság és a szeretet keresztény etikájának közvetlen öröksége, amely lényegét tekintve tovább él, és amelynek mai napig nincs alternatívája.

Európa feladatai a világban

 
A Pápa rámutatott Európa egyedülálló felelősségére a világban. Ennek vállalásához nem kell lemondania önmagáról. A földrész, amely népességében rohamosan öregszik, ne váljon spirituálisan is öreggé. Európa akkor ébred jobban öntudatára, ha olyan felelősséget vállal a világban, amely megfelel egyedülálló spirituális hagyományának, rendkívüli képességeinek és nagy gazdasági erejének.

Az Európai Unió töltsön be vezető szerepet a szegénység elleni küzdelemben és a béke iránti elkötelezettségben – mondta még a Pápa. Hálával állapította meg, hogy az európai országok és az Európai Unió azok között vannak, akik a leginkább hozzájárulnak a nemzetközi fejlődéshez, de érvényre kellene juttatniuk politikai jelentőségüket Afrika sürgető kihívásaival szemben is, amelyek közül a Szentatya az AIDS csapását, a darfuri helyzetet, a természeti erőforrások jogtalan kizsákmányolását, az aggasztó fegyverkereskedelmet emelte ki. Az európai politikusok és diplomaták nem feledhetik el a Közel-Keleten kialakult súlyos helyzetet sem. Fejlesszék továbbá a kapcsolatokat a latin-amerikai országokkal, valamint az ázsiai földrésszel is.

Végkövetkeztetés

 
Ausztria bővelkedik áldásokban, mint csodálatos tájai, amelyek évről évre milliókat vonzanak, hallatlan kulturális gazdagsága, amelyet számos nemzedék halmozott fel. A lakosság szorgalma és tehetsége nagy büszkeségre ad okot. Ausztria azonban nem „boldog sziget”. Az önbírálat jót tesz és elterjedt az országban is. Egy ország, amely olyan sokat kapott, sokat is kell, hogy adjon.

Ausztria gazdagságának nagy részét a keresztény hitnek köszönheti. A hit alakította ki az országnak és lakóinak jellegét. Ezért mindenki érdekében nem engedheti meg, hogy egy napon ebben az országban csak a kövek beszéljenek a kereszténységről! Ausztria élő keresztény hit nélkül nem lenne már többé Ausztria! – mondta végül a Szentatya, majd minden osztráknak reményt, bizalmat, örömet és Isten áldását kívánta.