Máriacell Ausztria anyai szívét jelképezi és kezdettől fogva sajátos jelentősége van
a magyarok és a szláv népek számára is – mondta a bécsi repülőtéren XVI. Benedek
Nagy örömmel lépek osztrák földre először pápaságom kezdete óta. Ausztria ismerős
ország számomra, mivel közel fekszik földrajzilag szülőhelyemhez, és nemcsak ezért
– kezdte első beszédét a Szentatya osztrák földön. Köszönetét fejezte ki az Osztrák
Szövetségi Köztársaság elnökének, hangsúlyozva, hogy mennyire kötődik Ausztriához,
az ország számos személyéhez és helyéhez. Európa közepén ez a kulturális hely túlmutat
a határokon, és összeköti a földrész számos elemét. Ausztria kultúráját alapvetően
átitatta Jézus Krisztus üzenete és az a tevékenység, amelyet az egyház fejtett ki
nevében. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Pápa „otthon” érezze magát a kedves osztrák
nép körében.
A Szentatya ezután emlékeztetett rá, hogy látogatására a máriacelli
kegyhely fennállásának 850. évfordulója adott alkalmat. A Szűzanyának ez a kegyhelye
mintegy Ausztria anyai szívét jelképezi és kezdettől fogva sajátos jelentősége van
a magyarok és a szláv népek számára is. Olyan nyitás jele, amely nemcsak a földrajzi
és nemzeti határokon mutat túl, hanem Mária személyében az ember alapvető dimenziója
felé irányít: arra a képességre, hogy megnyíljunk Isten szavának és igazságának.
A
Pápa az elkövetkező három nap során ennek jegyében kíván elzarándokolni Máriacellbe.
Az utóbbi években örömmel tapasztalhattuk,– folytatta beszédében a Szentatya – hogy
megnőtt az érdeklődés a zarándokutak iránt. A fiatalok is az elmélkedés új útját fedezik
fel a zarándoklat során, új ismeretségekre tesznek szert, együtt szemlélik a teremtést,
megismerkednek a hit történetével, amelyben váratlanul erőt fedeznek fel a jelen számára
is. A Pápa együtt kíván zarándokolni Máriacell felé korunk embereivel. Ebben az értelemben
mondja el majd Bécs központjában imáját, amely ezeket a napokat lelki zarándoklatként
kíséri majd el az egész országban. Máriacell nemcsak egy 850 éves történetet képvisel,
hanem a történelmi tapasztalatok alapján – és mindenekelőtt a Krisztushoz irányító
csodatevő kegyszobor révén – megmutatja az utat a jövő felé. A Pápa ennek távlatában
kíván az ország politikai hatóságaival és a nemzetközi szervezetek képviselőivel ismét
pillantást vetni jelenünkre és jövőnkre.
A Szentatya utalt rá, hogy szombaton
ünnepeljük Mária születését. Ez a nap a kegyhely búcsúnapja. A Bazilika előtt bemutatásra
kerülő szentmisén Mária szándékai szerint gyűlnek majd össze a hívek Krisztus körül.
Azt kérjük majd Krisztustól – mondta a Pápa – hogy szemlélhessük őt egyre világosabban,
hogy felismerjük őt testvéreinkben, és bennük szolgálhassunk neki, hogy vele együtt
haladhassunk az Atya felé. A kegyhely felé zarándoklók az imában és a tömegtájékoztatási
eszközök révén mindnyájan egyesülnek az országban és határain túl élő hívekkel és
jóakaratú emberekkel.
A zarándoklat – hangsúlyozat XVI. Benedek – nem pusztán
a kegyhely felé vezető utat jelenti. Alapvetően fontos a mindennapi életbe visszavezető
út is. Mindennapi életünk hetente vasárnappal kezdődik, ami Isten ajándéka, és amit
meg akarunk őrizni. Ezen a vasárnapon a Szentatya a bécsi Szent István dómban mutatja
be a szentmisét, közösségben mindazokkal, akik Ausztriában és az egész világon összegyűlnek
az Eucharisztia ünneplésére. A Pápa utalt rá, hogy Ausztriában a vasárnapot, lévén
munkaszüneti nap, illetve a hét más napjain a szabadidő egy részét sokan önkéntes
munkára fordítják. Az ehhez hasonló elkötelezettségek, amelyeket nagylelkűen, önzetlenül
ajánlanak fel mások javára és szolgálatára, megjelölik életünk zarándokútját. Aki
a testvérére tekint, jót tesz neki, az Krisztusra tekint és Krisztust szolgálja. Mária
vezetésével és bátorításával még élesebb tekintetet vessünk a kihívásokra, hogy evangéliumi
szellemben tudjunk szembe nézni azokkal. Hálával és reménnyel telve, a kegyelmekben
gazdag múltból induljunk el egy ígéretes jövő felé – mondta a Pápa, majd az osztrákok
szép köszöntésével fordult Ausztria lakóihoz: Grüss Gott!