Sokféleség a világban - Török Csaba atya sorozatának 9. része

Az emberi lét egyik legalapvetőbb tapasztalata a sokféleség, a pluralitás, amellyel nap mint nap szembesülünk, a legkülönfélébb módokon. Kulturális létünk dimenzióiban ez még inkább szembetűnő és napjainkban egyre inkább megragadható. A sokféleséggel való megannyi – olykor igencsak fájdalmas – találkozás meghatározza létünket, s választ követel, legyen az reflektált és elméleti, vagy éppenséggel teljesen gyakorlati jellegű.
 
A XX. század során világméretűvé növekedett pluralizmus nem egy elvont bölcseleti állásfoglalás, hanem igen sok évszázados folyamat gyümölcse, amelynek gyökerei a nyugati filozófiában keresendők. A legfontosabb pluralizációs folyamatok – a protestáns teológus, C. Schwöbel szerint – a következők:

a felekezeti pluralizáció (reformáció);
a vallás megkérdőjelezése (felvilágosodás);
az individualitás felfedezése (romantika);
historizáció (diakronikus pluralizmus);
a világnézeti pluralizmus (szinkronikus pluralizmus);
a társadalmi differenciáció;
a multikulturalitás s az azzal összefüggő vallási, világnézeti pluralizmus;
a politikai pluralizmus;
a tudományos pluralizmus.

A mai állapot tehát nem egyszerűen egy kulturális-tudományos forradalom, még kevésbé egy konkrét álláspont diadala. „A jelen kor pluralizmusa tehát úgy mutatkozik meg, mint eltérő pluralizációs tendenciák és ezek történelmi átalakulásainak kumulatív hatása. Szignifikáns pluralizációs tendenciák mutathatók fel a reformációban, a felvilágosodásban és a társadalom, Egyház és tudomány XIX. és XX. századi átalakulásaiban.”

Felmerül ezen a ponton a kérdés: Hogyan lehet értelmezni a világban, a kultúrák világában valósan meglévő pluralizmust? A sokféleség tényével naponta szembesülünk, s ez szüntelen kihívást is jelent számunkra. „A legtöbb ember más ember. Gondolataik a mások vélekedései, életük egy mimikri, szenvedélyeik egy idézet.” Hogyha értelmezni kívánom ezt a mimikrit, ha meg akarom ragadni az idézet értelmét, fel kell tennem a kérdést: mi az alapja a sokféleségnek?

Kétféle válasz adható:

A kultúrák pluralitása konkrét megjelenési formájában egy alapvető egység fundamentumán áll fenn, amely vagy (metafizikailag) mint a princípiumok egysége, vagy (antropológiailag) mint az emberi gondolkodás és lét alapstruktúráinak egysége fogható fel.

A kultúrák pluralitását az alapelvek sokféleségére kell visszavezetnünk; nem létezik egy egységes és általános metafizikai vagy bölcseleti alap; a közös emberi fundamentum tisztán biológiai vagy pszichológiai természetű.