"Az ember az életszentségben valósíthatja meg tökéletesen önmagát" - mondta XVI. Benedek pápa katekézisében

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta az ókeresztény egyházatyákról szóló katekézisét. Utalt rá, hogy az elmúlt két alkalommal a IV. század két egyházdoktoráról, Nagy Szent Vazulról és Nazianszi Nagy Szent Gergelyről elmélkedett. Most pedig Vazul testvére, nisszai Szent Gergely életét és munkásságát idézte fel a Szent Péter téren összegyűlt híveknek. Gergely 335 körül született, keresztény képzésében nagy szerepet játszott testvére, akit atyjának és mesterének tekintett a hitben. Különösen kedvelte a filozófiát és a retorikát. Tanulmányai befejezésével kezdetben tanítással foglalkozott, majd megnősült. Később fivéréhez és nővéréhez, Makrinához hasonlóan ő is teljes egészében az aszkézisnek szentelte életét. 371-ben lett Nissza püspöke. Buzgó főpásztor volt, aki kivívta hívei tiszteletét. Eretnek ellenfelei az egyházi pénz hűtlen kezelésével vádolták, így el kellett hagynia püspöki székét, ahová később győztesként tért vissza, és tovább folytatta a küzdelmet az igaz hit védelmében.

Főleg Vazul halála után, mintegy magáévá téve testvére lelki örökségét, közreműködött az ortodoxia győzelmében az eretnekek felett. Részt vett különböző zsinatokon, törekedett az egyházak közötti nézeteltérések felszámolására, tevékenyen részt vett az egyházi újjászervezésben és mint az „ortodoxia oszlopa” a 381-es konstantinápolyi zsinat egyik főszereplőjévé vált. Ez a zsinat hirdette ki a Szentlélek istenségét. Theodosius császár részéről több hivatalos megbízatást kapott, számos fontos homíliát és temetési gyászbeszédet tartott, teológiai műveket írt. 394-ben ismét részt vett egy újabb konstantinápolyi zsinaton. Halálának időpontja ismeretlen.

Gergely világosan megjelölte tanulmányai célját, amelyre teológiai munkássága során törekedett: ne fecséreljük el életünket haszontalanságokra, hanem találjuk meg azt a fényt, amely lehetővé teszi, hogy felismerjük a valóban hasznost. Ezt a legmagasabb rendű jót ő a kereszténységben találta meg, amelynek segítségével követhetjük az isteni természet példáját. Éles értelmével, széleskörű filozófiai és teológiai ismereteivel megvédte a keresztény hitet az eretnekekkel szemben, akik tagadták a Fiú és a Szentlélek istenségét.
Nisszai Szent Gergely magyarázatokat fűzött a Szentíráshoz, különös tekintettel a teremtés témájára. A teremtményben a Teremtő visszatükröződését látta, és ebben találta meg az Isten felé vezető utat. Fontos könyvet írt Mózes életéről, akit úgy mutatott be, mint egy Isten felé haladó embert. A Sínai hegyre vezető út számára az emberi élet felemelkedését jelképezte az igazi élet, az Istennel való találkozás felé. Nagy katekétikai művében lefektette a teológia alapelveit, a hithirdetőknek biztos támpontokat nyújtott a hitigazságok tanításához.

Nisszai Szent Gergely továbbá spirituális tanításával is kitűnt. Teológiája nem elvont elmélkedés volt, hanem a lelki élet és a megélt hit kifejeződése. Az ember célja tehát, hogy Istent szemlélje. Csak őbenne találhatja meg a választ minden kérdésére. Hogy valamilyen mértékben már ebben az életben előlegezzük ennek a célnak a megvalósulását, ahhoz arra van szükség, hogy szüntelenül előre haladjunk a lelki életben, az Istennel való párbeszédben.

A legfontosabb tanítás, amelyet a misztika atyja, Nisszai Szent Gergely ránk hagyott, az az, hogy az ember az életszentségben valósíthatja meg tökéletesen önmagát.