Az Egyház a mai világban – Török Csaba atya nyári sorozatának 8. része: „A tanúságtétel lelke”

A tanúságtétel indításában, végbevitelében és beteljesítésében sajátosan ragadhatjuk meg a Szentlélek hatékony jelenlétét. Ez a jelenlét azonban nem tisztán személyes, hanem egyszersmind közösségi is. A tanúságtétel az Egyház közösségéből fakad, s az Egyház közösségébe vezet, a Szentléleknek a misztikus Krisztus-testet a kinyilatkoztatás Igéjének meghallása, befogadása és megélése révén kegyelmileg felépítő működésének erejében.

„Sohasem felejthetjük el azonban, hogy a hívők egyetemes küldetése csakúgy, mint a tisztségviselők különleges küldetése csupán következménye annak, hogy az Egyház már megtapasztalta Isten Igéjét: az Egyházat Isten Igéjének közös meghallása hozza létre. Isten Igéje maga teremti meg a hívők közösségét: megnyitja fülüket a közös hallásra, s ezzel képessé teszi őket arra, hogy közösen tegyenek tanúságot. Az evangélium teremtő Igéjét a Krisztus szava és Lelke által alapított, egybegyűjtött és evangéliumával átitatott Egyház képes hirdetni és tanúsítani Isten megbízásából és ígérete alapján.”

A tanúságtétel tehát tanúság Istenről, aki Krisztusban, az ő Igéjében kimondta magát, s tanúságtétel önmagunkról, akik találkoztunk ővele. A Szentlélek által azonban a tanúságtétel megnyílik egy egészen új dimenzió, az eszkaton felé is. Nem csak arról szól tehát, akivel, amivel találkoztunk, ami megtörtént, aki eljött, hanem arról is, amit a hitben szilárdan állva remélünk – a tanúságtétel egyesíti önmagában az apostoli és a prófétai elemet, s e kettő hatékonyságának garanciapecsétje maga a Lélek, az eljövendő javak zsengéje.
A hit és a kultúrák viszonyában a tanúságtétel Lelkének szerepe sajátos módon érhető tetten, mint világban való hatékony jelenlétének egy dimenziója. Erre J. W. Taylor anglikán teológus így mutat rá:

„A Szentlélek úgy tűnik fel szemeinkben, mint az állandó közvetítő s dinamikus munkálkodó az anyagi univerzum minden elemén és folyamatán, és mint Isten immanens és névtelen jelenléte. Minden misszió valódi alapja a teremtés és a megváltás műve minden dolog szívében. (...) A Biblia megmutatja, hogy Isten mindig munkálkodik a kölcsönös felismerés pillanataiban. Ez a találkozások történelme.”
A tanúságtétel egy olyan komplex viszonyosság, amelynek gyújtópontjában a Szentlélek jelenléte és működése áll.

A tanúságtétel valójában egy szentlelkes dinamikába van beleszőve, amely a teremtéstől az eszkatonig áthatja a teljes világi, egyházi, hitbeli létet. A hit kultúrák irányában fennálló tanúságtevő, jelszerű viszonya ebben a szövegkörnyezetben értendő. „Igen világosan bukkan fel a tanúságtételnek mint az egyházi hitelesség útjának meghatározó funkciója, amely nem redukálható sem egy pusztán külső és külsődleges hitelességre, sem pedig egy belső és szubjektív hitelességre, hanem amely figyelmét a hitelességnek mint a hitre való –egyaránt külső és belső – meghívásnak a megértésére összpontosítja, «integráló» karakterének értelmében (...) Valóban, a tanúságtételnek ebben a hitelességében kereszteződik a külső dimenzió, az alapozó apostoli tanúságtétellel való történeti kapcsolat gyümölcse, az interiorizált dimenzió, a megélt tanúságtétel tapasztalatától indulva, és a belső és interiorizáló dimenzió, amely a Szentlélek tanúságtételének köszönhető.”

A Szentlélek nélkül a tanúságtétel vagy kimerülne vallási és hitbeli ismeretek átadásában, betanításában; vagy elveszne a személyes benyomások, megérzések, hatások parttalanságában. Ám a tanúságtétel Lelkének hála, a tanúságtétel valóban létének lényegében képes megszólítani úgy az egyes embert, mint a kultúrát is. Ez a megszólítottság pedig forrása lehet a hitaktusnak, illetve annak a belső átalakulásnak, amelyre a hit minden kultúrát, minden emberi közösséget meghív.