Loreto önkéntesei - P. Vértesaljai László útijegyzete
Vasárnap délután érkeztem
Loréto-ba. Zarándokként jöttem, hogy látogatást tegyek abban a Házban, ahová egykor
maga az Isten küldte el angyalát.
Augusztus végén, pár napos enyhület után,
most ismét vadul fellángol a hőség. Közel negyven fokos hőség perzseli Marche tartomány
szépen formázott dombjait. Már rég learatták a gabonát, fel is szántották és gondosan
meg is művelték a földeket. Az egész vidék gyönyörű, rendezett, ápolt. Jó végigsimogatni
a szemnek, meg-megállva a Macerata-ból az Adriai tengerpart felé vezető úton. Erre
járt Nagyboldogasszony vigíliáján az a 65 ezer fiatal, azon az éjszakai zarándokúton!
A csoda - a Szent Ház, a Casa Sancta a lorétói bazilikában - lám, újabb csodákat szül,
a hit csodáit, mely megváltoztatja az emberek szívét és átalakul a föld színe.
Este
hatkor érkezem, várakozással telve lépek a bazilikába. Éppen szentmise kezdődik. A
hívek, sárga egyen-pólóba és kék rövidnadrágba öltözött fiatalok. Ők az "önkéntesek",
a STAFF, ahogy a feliratuk hirdeti. Mi úgy mondanánk: rendezők. Nekik azonban fontosabb
azt mondani, hogy maguktól teszik, amit csinálnak. Itt vannak már péntek óta, hogy
felkészüljenek a nagy eseményre, mintegy 350 ezer olasz fiatal hétvégi háromnapos
ellátására. Készületük lelki csúcspontja ez a szentmise.
A nagy kerek kupola
alatt a Szent Ház, előtte a főoltárnál, Gianni Danzi lorétói érsek. Idős bácsi, csillogó
szemekkel! És a templomban amerre a szem ellát, sárgainges fiatalok. Többnyire egyetemisták.
A mise végén a koncelebráló Bagnasco érsek, a CEI elnöke, küldetést ad a fiataloknak,
amikor a Szentatya szavaival bevezetett három kérdést intézi hozzájuk. Az önkéntesek,
a volontario-k pedig kezükben tartott lapot olvasna felelnek.
- Akarsz-e az
egyházhoz tartozni mint a te legigazabb házadhoz? - Az egyház nevében, akarsz-e
a fiatalok apostola lenni? - Akarsz-e olasz egyház szép és fiatal arca lenni? "Sí,
lo voglio'" - "Igen, akarom", hangzik a válasz.
A szentmise végén közös imádság
száll fel: - Mária, az "igen"-nek az Anyja, Te meghallgattad Jézust és ismered
hangjának pecsétjét és szívének dobbanásait. Hajnalcsillag, beszélj nekünk Róla és
meséld el a te utadat, hogy kövessük őt a hit útján. - Mária, aki
Názáretben együtt laktál Jézussal, vésd szívünkbe a te érzéseidet, tanulékonyságodat,
csendedet, mely hallgat és kivirágoztatja az Igét az igazi szabadság választásaiban. -
Mária, mesélj nekünk Jézusról, hogy hitünknek a frissessége fellobbanjon a szívünkben
és felmelegítse azok szívét, akivel találkozik, ahogy azt tetted, amikor Erzsébetet
meglátogattad, aki öregségében veled együtt örült az élet ajándékának. -
Mária, a "Magnificat" Szűze, segíts bennünket, hogy a világba örömet
vigyünk és mint Kánában, indíts minden, a testvérei szolgálatában elkötelezett fiatalt,
hogy egyedül azt tegyék, amit Jézus mond nekik. - Mária, fordíts tekinteted
sugarát az Agora fiataljaira, hogy az az olasz egyház termékeny földje legyen. Könyörögj,
hogy a meghalt és feltámadt Jézus újjászülessen bennünk és átalakítson bennünket e
fénnyel, vagyis Vele teli éjszakában. - Mária, Lorétó Szűzanyja, mennynek
Kapuja, segíts bennünket, hogy felemeljük a tekintetünket a magasba. Jézust akarjuk
látni. Beszélni vele. Hirdetni mindenkinek az ő szeretetét.
A
szentmise után csendes elmélkedés kezdődik a bazilikában és a fiatalok sorba állva
egyenként belépnek a Szent Házba. Én is köztük lépkedek, lassan meg-megállva. Sokat
kell várni a több mint ezer önkéntesnek, hogy mindenki megálljon és letérdelhessen
ott, ahol egykor az Isten követe és Mária találkozott. Örök titok ez, a nagy találkozásé.
Ide és ebbe, a Házba és a Találkozásba csak önkéntesen lehet belépni. Ahogy Mária
tette. Érzik ezt a fiatalok, érzem én is. Erre megáll az idő, és beleszövi a fonalát
az örökkévalóság a kicsi-forró pillanatba.