Közép-ázsiai katolikus fiatalok találkozója Kazahsztánban

Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan tartották meg Kazahsztán Oziornoje nevű Mária-kegyhelyén immáron 9. alkalommal öt közép-ázsiai ország (Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán) szokásos évi találkozóját. A "Mária tanít bennünket szeretni " mottót viselő találkozóra 500 fiatal érkezett az említett öt országból, többen közülük négyezer km-t vezettek autón. A négynapos találkozó során a fiatalok előadásokon, vitatalálkozókon, tapasztalatcseréken és közös imádságon vettek részt. Kiemelkedő eseménye volt az együttlétnek az a három órás keresztút, melynek elmélkedéseit közös munkával ők maguk írták.

A Világiak Pápai Tanácsának elnökeként Stanislaw Rylko érsek is részt vett a találkozón és Nagyboldogasszony napján ő mutatta be az ünnepi szentmisét. Rómába való visszatérése után rádiónk munkatársa riportot készített Rylko érsekkel és többek között azokról a nehézségekről kérdezte, melyek közepette e térség katolikusai élnek.

- Mélyen megérintett engem az a hitből fakadó öröm és bátorság, amellyel ezek a fiatalok - jóllehet egy "muzulmán tenger" közepén csekélyke kisebbséget alkotnak - kimutatják erős és meggyőződéssel teli önazonosságukat. Mind több fiatal fedezi fel Krisztust mint élete értelmének egyetlen válaszát és az Egyházat mint egy családot. Minden egyes ilyen találkozó a reménységnek egy nagy jele az ezeken a területeken élő egyházak számára.

- Milyen benyomást tett Önre a Kazahsztánban élő katolikus egyház?

 
Az ebben a hatalmas országban töltött rövid tartózkodásom alatt törekedtem megismerni a katolikus egyház életét. Az ország egyike az egykori Szovjetunió tagköztársaságainak, mely a hívekkel szembeni üldöztetés hosszú korszakának összes következményeivel együtt él. Ez az az egyház, mely rendkívüli módon tett tanúságot a hitéről, egy nem is olyan távoli múltban, amikor nagyon magas árat kellett fizetni a hitért, némelykor börtönt szenvedve, egészen a vértanúságig menően. Mégis, a kegyetlen üldözések ellenére a hit nem tűnt el. És mindez az üldözések ellenére, megannyi világi férfi és nő, köztük sok nagymama helytállása révén valósult meg, ők adták át a hitet az unokáiknak. A papok pedig semmibe véve a veszélyt, a tiltás ellenére titokban látogatták a híveket, kereszteltek, miséztek, eskettek...

 
- Milyennek mutatkozik most a kazahsztáni katolikus közösség?
 
Újjászületőben van és gyarapszik. A jelenlegi kormány minden felekezet számára biztosítja a szükséges szabadságot. Az ország fővárosában, Asztanában működik a szentszéki nunciatúra és a két fél kapcsolatát közös megegyezés szabályozza. Az egyház kialakította a megfelelő egyházmegyei és plébániai intézményeit. Megcsodáltam a sokféle országból érkezett papok és szerzetesek nagyszerű lelkipásztori munkáját. Mélyen megérintett az apostoli lelkesedésük. Kazahsztán egyháza egy missziós egyház, mely bizalommal tekint a jövőbe. - fejezte be nyilatkozatát Stanislaw Rylko érsek.