100 éve jelent meg Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regénye – az Osservatore Romano
megemlékezése
Vatikánváros politikai és vallási napilapjának augusztus 17-18-i száma az olasz sajtóban
(Terza pagina) Harmadik oldalnak nevezett kulturális rovatában, megemlékezik a Pál
utcai fiúk megjelenésének 100. évfordulójáról.
Giovanni Marchi „Iliász kicsiben”
c. cikkében mindenekelőtt felidézi Molnár Ferenc életútját. Molnár – írja - annak
a zsidó polgári körnek volt a tagja, amelyhez többek között Lukács György, Körmendi
Ferenc és Lechner Ödön tartoztak. Megemlékezik Molnár Ferenc Liliom c. színdarabjának
világsikeréről, idézve Silvio d’Amico olasz kritikus szavait: „Molnár Ferenc a magyar
drámaíróknak ahhoz a csoportjához tartozott, akik győztesen kerültek ki a franciákkal
való vetélkedésből a briliáns komédia és az érzelmes komikum terén.” Molnár az olasz
kritikus szerint az illúziók és csalódások énekese volt, különösen kedves kora polgári
közönsége számára, amely előszeretettel menekült az álmok világába.
Az 1907-ben
megjelent Pál utcai fiúk, amelyet világszerte számos nyelvre lefordítottak, és amelyet
több ízben is vászonra vittek, továbbra is nagy vonzerőt gyakorol az olvasókra. A
serdülőkorba lépő gyerekek ma is meghatottan olvassák a velük egyidős kis hősök kalandjait,
osztoznak aggodalmaikban, izgatottan követik szenvedélyes küzdelmüket, amelyet az
életre való felkészülés nehéz időszakában vívnak, és amely nem zárja ki a halál megtapasztalását
sem – olvashatjuk az Osservatore Romano cikkében.
Hányan és hányan álmodoztak
arról, hogy gittegylet tagjai lehessenek, hányan azonosították önmagukat a kicsi és
törékeny Nemecsek Ernő nagy bátorságával, hányan szerettek volna Boka János nyomaiba
lépni. A regény – amelyet az Iliász kicsiben jelzővel illettek – írja Giovanni Marchi
– rendkívül élénk színekkel megrajzolt világot tár elénk, egyetlen percre sem lankad
figyelmünk olvasás közben.
A Pál utcai fiúk, amelynek olasz fordítása 1929-ben
készült el - megjelenése után azonnal a klasszikusok közé került és ezt a helyet már
100 éve elfoglalja nemcsak a magyar ifjúsági regények között, hanem az egész világirodalomban
– zárja cikkét Giovanni Marchi az Osservatore Romano hasábjain.