Az ökumenizmus nagy ellensége a kereszténység hiányos ismerete - interjú Aldo Giordano prelátussal, a CCEE titkárával

Lázasan folynak az előkészületek a romániai Nagyszebenben a III. európai ökumenikus nagygyűlésre, amelyet szeptember 4-9-e között tartanak a következő témával: "Krisztus világossága mindenkit megvilágít. A megújulás és az egység reménye Európában". Több mint kétezer katolikus, evangélikus és ortodox küldöttet várnak az erdélyi városba, amely idén büszkén hordozza az Európa kulturális fővárosa kitüntető címet. 10 évvel ezelőtt az ausztriai Grazban találkoztak egymással a keresztény felekezetek képviselői, hogy elmélkedjenek a "Kiengesztelődés, Isten ajándéka és az új élet forrása" - témáról. Az azt megelőző találkozóra 1989-ben került sor Svájcban, Bázelben "A béke az igazságosságban" - címmel.

Milyen várakozással tekint a közelgő nagyszebeni találkozó elé Aldo Giordano prelátus, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) titkára?

Aldo Giordano: Azt szeretnénk, ha ez a nagygyűlés valóban azt jelentené, hogy újabb lépést teszünk a keresztények közötti kiengesztelődés felé. A másik várakozásunk az, hogy rájöjjünk, mivel járulhatunk hozzá mi, keresztények Európa és a világ nagy kihívásaihoz. Olyan kérdésekre gondolok, mint a terrorizmus, a nagy ázsiai nemzetek előretörése, a biotechnológia által előidézett etikai problémák...

VR: Milyen utakon igyekszik majd Nagyszeben új lendületet adni az ökumenizmus folyamatának?

Aldo Giordano: Egyértelműen krisztológiai témát választottunk: "Krisztus világossága mindenkit megvilágít", hogy elmondjuk: ez a remény. Nagyszebenbe tehát zarándok lelkülettel megyünk, hogy újra megtérjünk Krisztusnak. Ma tudatában vagyunk annak, hogy újra az Evangéliumból, a kereszténységből kell komolyan kiindulnunk és csak azok a személyek járulhatnak hozzá az ökumenizmushoz, akik ismerik és megélik a kereszténységet. Tisztában vagyunk azzal, hogy az első nagy akadály az ökumenizmus útjában a kereszténység hiányos ismerete, illetve a keresztény élet felületessége. Második lépésben tudatosítanunk kell az egyházhoz való tartozásunkat, saját identitásunkat, mert csak így tudunk párbeszédet folytatni más közösségek tagjaival. Ezen túl el kell mélyítenünk a tényleges együttműködést a felekezetek és egyházak között, amelyet az igazságosság, a béke és a szolidaritás szintjén való konkrét elkötelezettségben kívánunk kifejezni.

VR: Nagyszebenben tehát új utakat igyekeznek találni a keresztények közös tanúságtételéhez Európában. Ön szerint különösen sürgető kihívást él meg földrészünk a jelenlegi történelmi és kulturális pillanatban...

Aldo Giordano: Olyan Európában élünk, amely nehezen találja meg eszményeit, értékeit. Másfelől viszont keresi az élet értelmét, tehát tudat alatt keresi a világosságot. Ezért rendkívül sürgető, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy létezik ez a világosság. Európa ugyanis csak ily módon, megtalálva a világosságot - amely szerintünk a kereszténységben születik és gyökerezik - lesz képes választ adni a világ nagy kihívásaira. Ez a világ nagyon különbözik attól, amelyben az előző ökumenikus találkozókat tartottuk: 1989-ben Bázelben a földrész két felét még fal választotta el egymástól. 1997-ben, amikor Grazban találkoztunk, Európa a szabadság és az egységesülés útját kereste. Az az Európa még nem gondolta, hogy nagyon hamar szembe kell majd néznie a terrorizmussal, a világ északi és déli féltekéje közötti növekvő szakadékkal, a kultúrák és vallások szembeállításával, vagy a népek ilyen mértékű vándorlásával. El sem tudta képzelni, hogy a tudományos és a technikai fejlődés ilyen erős etikai kérdéseket vessen föl, amelyek az ember világnézetét érintik. Ezek a mai világ és a mai Európa kihívásai: már nem elégedhetünk meg a felvilágosodás századaiból jövő, pusztán technikai-tudományos értelem világosságával. Egy új világosságra van szükségünk, és mi elindulunk Nagyszeben felé, hogy újra tanúságot tegyünk erről a világosságról.