Cserháti Ferenc esztergom-budapesti új segédpüspök gondolatai Nagyboldogasszony és Szent István ünnepének kapcsolatáról

Az Esztergomi Bazilika Szent István korona-felajánlási képe előtt különösen átérezzük, hogy a magyarság számára Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe szinte elválaszthatatlan egymástól. Elválaszthatatlan nem csak azért, mert Szent István király éppen a Nagyasszony ünnepén – ami akkor királynőt jelentett – adta vissza lelkét Teremtőjének, amint tudjuk: 1038. augusztus havának 15. napján, Nagyasszony ünnepén, életének 70., uralkodásának 42. évében, hanem azért is elválaszthatatlan, mert hazánkat és egész népünket a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

„Magát és országát – mondja XI. századi életírója – fogadással és odaadással, szüntelen könyörgések közt ajánlá Isten örökké Szűz Anyjának, Máriának oltalmába, kinek a magyaroknál oly kitűnő tisztelete és dicsősége van, hogy mennybemenetelének ünnepét,
nyelvükön, nevének hozzáadása nélkül hívják Királynő napjának” (Szegfű, MT, 194).

Szent István király Mária-tiszteletét a későbbi történetírók is egyöntetűen kiemelik:
trónra-lépésétől templomokat épít Szűz Mária tiszteletére:
Fehérvárott,
A veszprémvölgyi apácák kolostorában,
Esztergomban
és az általa alapított püspökségekben.

A világegyház egyébként, augusztus 16-án emlékezik országalapító szent királyunkra. Így hát e két ünnep táján sokféleképpen felidézzük Szent István király szellemi örökségét, hiszen ez máig is megtartó erőt, utat jelent a magyarság számára, idehaza éppúgy, mint külföldön.

A külföldi magyarság kezdettől fogva legfényesebb ünnepének tekinti Szent István király napját, amelyen bizonyítja nemzeti összetartozását és hazaszeretetét. Külföldön, a legutóbbi időkig hatalmas felvonulásokat, helyenként zarándoklatokat, de mindenütt nagy ünnepségeket és szentmiséket szerveznek – gondoljunk csak a bécsi nagy magyar Szent István ünnepre, de így van ez Amerikában és Ausztráliában is -, magyar zászlókkal, ünnepi szónokokkal és előadókkal. A fiúk-lányok színes népi ruhában táncolnak, a gyerekek, a cserkészek szép szavalatokkal, színpadi jelenetekkel tesznek tanúságot hazaszeretetükről, nemzeti és keresztény hovatartozásukról, Szent István király szellemi örökségének megbecsüléséről, Isten, egyház és haza iránti szeretetükről. Nem véletlen, hogy azokban a nyugati magyar közösségekben, ahol a magyar egyház megszűnik létezni, ott hamarosan veszni indul a magyarság is és beolvad a helyi közösségbe. Ezért magyar megmaradásunk szempontjából, külföldön nagyon fontosnak tartom a magyar szentmiséket és a magyar imát a családban. Ez a minimum, amit keresztény magyarságunk érdekben tennünk kell. Különben elveszünk. Az ima annyira bensőséges valami, hogy az még magyar hovatartozásunkat, azonosságunkat is meghatározza. Amíg valaki magyarul imádkozik és - tegyük hozzá - számol, addig magyarságát sem veszítette el egészen. Szent István király magyar és keresztény szellemi örökségének emléke Nyugaton mindenképpen magyar megmaradásunk záloga.

Így Országalapító királyunk és emléke ma is nemzetmentő, közösségépítő, itthon és a hazától távol, egyaránt. Ő valóban a „magyarok fénye, ország reménye”, - s az emigráns magyar költővel (Szamosi József) szólva: „Benne tiszteljük legbölcsebb uralkodónkat, aki a kereszténység világosságát hozta magyar földre; aki hitből-erkölcsből épített népünknek templomot és védőereszt; aki utat vágott a vadonba, amely ma is kijelölt út”.