A világegyház augusztus 11-én emlékezik Assisi Szent Klára liturgikus ünnepére

Assisi Szent Klára 1193-ban vagy 94-ben született és 1253. augusztus 11-én hunyt el a San Damiano kolostorban. Klára 1210-ben hallotta Assisi Szent Ferencet prédikálni és szavai, amelyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Szent Ferenchez fordult, aki azt tanácsolta, hogy vonuljon kolostorba. Klára Ferenc példája nyomán rendet alapított, a később róla elnevezett klarisszákat, amelyet ő maga úgy határozott meg, mint “Szent Damján szegény foglyainak rendje.” Szent Ferenc ugyanis az Assisi mellett fekvő Szent Damján-kápolna közelében telepítette le a Klára körül összegyűlt nővéreket. Itt alakult meg tehát a ferences apácák első kolostora, amelynek haláláig Klára volt az elöljárója. 1244-től ágyban fekvő betegként töltötte napjait. Amikor 1253-ban meghalt a pápa bíborosaival együtt eljött temetésére, két évvel később pedig IV. Sándor szentté avatta. Assisi Szent Klárát már születése előtt csodás jelek előzték meg. Közvetlenül a gyermek születése előtt Klára édesanyja a következő szavakat hallotta a San Rufino székesegyházban imádság közben: „Ne félj, mert szerencsésen világos fényt szülsz, amely beragyogja a világot.” A leánygyermek, akinek életet adott erős jellemnek és szelíd természetűnek bizonyult, aki a legtökéletesebb szegénységben és az alázatban élte meg szeretetét Isten iránt. Szent Klára példáját az évszázadok nyomán nagyon sok nő követte, akik a klarisszák szigorú klauzúrás rendjében élték le életüket. Klára életpéldája a mai világban sem veszítette el értékét. Azt üzeni a mai embereknek, hogy csak az Isten iránti tiszta, tökéletes szeretet által válhatunk igazán boldoggá.