Jézus igazi arca - P. Szabó Ferenc nyári sorozatának első része

Amikor április l3-án Christoph Schönborn bíboros bemutatta Joseph Ratzinger- XVI. Benedek új könyve a Názáreti Jézusról, többek között ezeket mondta:”Folyamatosan kerülnek piacra azok a látszólag új felfedezések, amelyek a Názáreti Jézus teljesen „más” történetét kívánják leleplezni.” A bíboros utalva a hírhedt Da Vinci-Kódra és hozzá hasonló fantázia szüleményekre, hozzáfűzte: „Jézus alakjának biblikus és egyházi bemutatása nem a papok trükkje vagy az egyház csalása „ és Jézus „igaziságát” nem nyomják el „sötét összeesküvők, akik leginkább a Vatikánban fordulnak elő. Éppen ellenkezőleg: VI. Benedek pápa könyvének fő célja az, hogy bemutassa az Evangélium által adott Jézus-kép történelmi hitelességét.”

Vladár Gábor magyar református lelkész (Mérleg, 2ooo/4,452kk) bírálva az újabb Jézus-irodalmat, szellemesen írta (hivatkozva a Der Spiegel és a Time magazin összeállításaira): „Se szeri, se száma a Jézusról szóló, népszerűsítő stílusban írt, legtöbbször áltudományos bestsellereknek, amelyek mindig valami meghökkentőt kívánnak Jézussal kapcsolatban kideríteni. Ezek az írók sajátos recept szerint írják könyvüket, amely pl. így hangzik:
 Végy egy ’autentikus’, éppen most felfedezett, lehetőleg gnosztikus evangéliumot, vagy a magyar ízlésnek jobban megfelelő, zamatos ’sumér-magyar’ örökséget, adj hozzá egy jó adag qumrániasított, vagy ’pártus’ herceggé kinevezett Jézust, keverj bele néhány csipet vallási-politikai kalandot á la James Bond, ne felejtsd ki a Vatikán sötét pincéjében folyó obskúrus egyházi összeesküvést. Nem árt az iszlám világából is hozzáadni néhány ellenséget, és az egészet szórd meg azzal a felismeréssel, hogy Jézus egészen más volt, mint ahogyan azt a keresztény egyházak hívei kétezer éven át hitték.”
  Magyar nyelven is burjánzik ez a fantasztikus, áltudományos irodalom. Mostani sorozatunkban, amelyet augusztus folyamán vasárnaponként közvetítünk, némi ízelítőt adunk ebből a keresztény híveket megzavaró irodalomból, de csak azért, hogy megmutassuk a torzításokat, és megvilágítsuk a Názáreti Jézus igazi arcát.

A Názáreti Jézus a keresztény hívő számára nemcsak „páratlan szépségű ember, nemcsak egy próféta annyi sok más között, nemcsak „az emberi energiák örökös tolvaja”, ahogy egyik modern költő mondta, hanem olyan személy, akivel itt és most találkozhatunk a hitben, mert feltámadott, ÉL, amint Szent Pál bizonygatta Cesareában Festus helytartó előtt (Csel 25, l8-2o). Sören Kierkegaard dán filozófus szerint a hívő keresztény Krisztus kortársa lehet. De ha a Feltámadottban csupán a hit a Krisztusát látjuk, akinek semmiféle belső azonossága nincs a Történelem Jézusával, érthetetlen lesz Jézus egész alakja. Másrészt, ha elhagyjuk a feltámadást, nemcsak Jézus földi életének egy kis pontja lesz érthetetlen, hanem az egész „Jézus-jelenség”.

Szükség van a történeti-kritikai módszer alkalmazására, ezt teszi Ratzinger pápa is a Názáreti Jézusról szóló új könyvében, de ugyan ö az előszóban jelzi a módszer korlátait is. A következő alkalommal ismertetjük a történeti Jézus kutatásának két évszázadát, különösen is figyelve az l975 utáni harmadik szakaszra, amelyben az ember Jézus változó arcait különbözőképpen igyekeznek rekonstruálni egyes szakemberek.
  Számunkra a „valódi Jézus” Mária Fia és Isten Fia, az Istenember. A vasár-és ünnepnapi szentmisék Krédójában megvalljuk: „Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki …megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett…”

Jézus Krisztus a kinyilatkoztatás középpontja: az Ószövetségben minden Feléje mutat, és megjelenése ót Belőle árad szét a fény, „az élet világossága”. Szent Ágoston mondja: „Jézus Krisztus Isten egyetlen misztériuma. („Non est aliud mysterium Dei, nisi Jesus Christus”.) Jézus Krisztus arcán ragyogott fel Isten dicsősége. (Vö. 2Kor 3, l8, 4,4-6.) Jézus: Mária Fia, a názáreti ács, József a nevelőapja : egy határozott helyen és időben jelent meg, valóban ember: mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. A történelmi Jézus nélkül hitünk gnózis vagy mítosz lenne. De ez a Jézus a Krisztus, a Messiás, Isten Felkenje, az emberek Üdvözítője. Az Ősegyház húsvét fényében, a Szentlélek vezetésével felismerte, hogy Jézus a megtestesült Fiú, egylényegű az Atyával. Ezt a niceai zsinat ünnepélyesen dogmaként hirdette ki.