„A vértanúk példájának szem előtt tartása a világgal szembeni helyes magatartás az egyház részéről” – mondta Saraiva Martins bíboros

A Szentté avatási Kongregáció prefektusa kedden este koncelebrált szentmisét mutatott be az otrantói (Dél-Olaszország) székesegyházban, abból az alkalomból, hogy július 6-án XVI. Benedek pápa jóváhagyta a város már boldogként tisztelt vértanúinak szentté avatási dekrétumát. José Saraiva Martins bíborossal együtt misézett Donato Negri otrantói érsek, a főegyházmegye papjai, valamint a nagyszámú hívő között jelen voltak a város polgári és katonai méltóságai.

Homíliájában Saraiva Martins bíboros emlékeztetett rá, hogy két évvel ezelőtt a székesegyházban ünnepélyes szentmisét mutatott be Isten Szolgája, II. János Pál apostoli látogatásának 25. évfordulója alkalmából, aki 1980-ban azért kereste fel Otrantót, hogy lerója tiszteletét a vértanúk előtt, haláluk 500. évfordulója alkalmából. A bíboros most nemcsak a vértanúk dicsőséges történetét elevenítette fel, hanem elismeréssel szólt a helyi egyházról is, amely buzgó főpásztoraival az élen mindig együtt kívánt haladni az egész egyházzal. „Tekintetemmel tehát ebbe a két irányba fordulok: egyrészt a vértanúság története, másrészt pedig a helyi egyháznak e vértanúk iránti tisztelete felé, annak tudatában, hogy mindkét szempontnak rendkívül jelentős hatása van a jelenre, mindkettő Krisztus misztériumán alapul és az egyház misztériumát nyilvánítja ki” – mondta homíliájában a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Ezután felidézte az 1480-as történelmi eseményt, amelynek főszereplője Antonio Primaldo és mintegy 800 férfi és nő társa volt, és amelyet Pietro Colonna feljegyzésében maradt ránk. A szemtanú arról tájékoztatott, hogy több mint 500 évvel ezelőtt, Otranto városa oltárrá vált, amelyről az ég felé szállt a Krisztus által öröktől fogva kiválasztott személyek áldozata.

(Ahmed pasa vezetésével a dél-itáliai várost 1480. július 28 és augusztus 11 között török csapatok szállták meg. Összegyűjtötték az ostromot túlélő 813 személyt és felvitték őket a közeli Minerva dombra. Ott választhattak élet és halál között. Az életben maradás feltétele az volt, hogy tagadják meg Krisztust. Elsőnek Antonio Primaldo idős takácsmestert fejezték le, aki arra buzdította társait, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz. A 800 vértanút XIV. Kelemen pápa iktatta ünnepélyesen a boldogok sorába 1771-ben, azóta ereklyéiket az otrantói székesegyházban őrzik.)

Ezek a vértanúk továbbadták az emberiségnek azt az értékes örökséget, amely már 2000 éve megvilágítja a hívők mindennapi életét: ez pedig a halhatatlanságba vetett hit. A Szentatya, Péter utóda, most elismerte az 500 évvel ezelőtti vértanúság hitelességét és rámutat ennek a mind az otrantói katolikus közösség, mind az egész egyház számára rendkívüli lelki örökségnek az időszerűségére. Azt kéri továbbá, hogy az otrantói vértanúk tisztelete ne veszítsen semmit eredeti életerejéből. Az egyház ma, amikor szem előtt tartja a vértanúk példáját, a világgal szembeni helyes magatartást választja. Minden idők vértanúi ugyanis azt példázzák, hogy a krisztusi ígéretekben megtalálták az elegendő világosságot ahhoz, hogy az Úr felé haladjanak, elfogadták a szenvedéseket anélkül, hogy kialudt volna bennük a reménység – mondta az otrantói székesegyházban bemutatott szentmisén José Saraiva Martins bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.