Martini bíboros a tridenti miseforma használatáról

Az Il Sole 24 Ore olasz napilap vasárnapi melléklete interjút készített Carlo Maria Martini nyugalmazott milánói bíboros érsekkel a XVI. Benedek pápa Motu Propio-ja által engedélyezett tridenti miseforma használatáról. Martini bíboros az interjúban megvallja, hogy nagyon kötődik a latin nyelven mondott zsinat előtti miséhez, mert ehhez a szertartáshoz szokott hozzá gyermekkorában. Mély élményként hordozza lelkében elsőáldozásának latin nyelvű szentmiséjét. Ettől kezdve Martini bíboros életének összesen 35 esztendejét tölti ki a latin nyelvű miséken való részvétele illetve az 1952-ben történt papszentelése után a latin nyelvű misézés, egészen az új, a népnyelven bemutatott új zsinati szertartás bevezetéséig. E szép emlékek ellenére mégsem mond latin nyelven szentmisét Martini bíboros és döntését három szemponttal magyarázza.

„Először is a II. Vatikáni Zsinat nagy lépést tett előre a liturgia és azon képességének a megértésében, hogy Isten Igéjével táplálja a híveket, mégpedig a népnyelv segítségével sokkal bővebben mint korábban tette. E népnyelvű megújított liturgia belső megfiatalodásnak és lelki táplálkozásnak lett forrása sok-sok hívő számára”.

„Nem tudok neheztelés nélkül gondolni arra a bezárt érzésre – emlékezik Martini bíboros – amely az akkori keresztény élet egészéből áradt, ahol a hívő ember csak nehézséggel talált rá a szabadság és a felelősség leheletére. Nagyon hálás vagyok a zsinatnak, hogy kitárta az ablakokat egy örömtelibb és egy emberileg élhetőbb keresztény élet felé.

Harmadik szempontként Martini bíboros - noha csodálattal adózik a pápa jószándéka előtt, mely megengedi mindenkinek, hogy Istent dicsérhesse a régi és az új formákkal - mint püspök a liturgikus imádságok közösségének azon jelentőségét tapasztalta meg, amely egyetlen nyelvben fejezi ki minden hívő embernek a legfölségesebb titokhoz való tartozását.
Mindazonáltal bízik a bíboros a hívek hagyományos józan értékítéletében, mely megérti a püspök fáradozásait, hogy mindenki számára biztosítsa az Eucharisztiát. Ugyanakkor a püspök éppen ennélfogva egykönnyen nem teheti meg, hogy megsokszorozza a misézések számát és új hivatásokat teremtsen a semmiből az összes hívő különféle igényeinek kielégítésére – zárja a milánói nyugalmazott bíboros a pápai Motu Propio-ról alkotott véleményét.