Etikai megfontolások az Európa-szerte pusztító tűzvészről
Folytatódik a tűzvész-riadó Európa dél-keleti részén. Az elmúlt napokban Olaszországban
300 kisebb-nagyobb tűzvész pusztított, Görögországban 3000 hektár mediterrán cserje
pusztult el, súlyos a helyzet Horvátországban, Szerbiában, Koszovóban és Macedóniában
is. Az olaszországi Pugliában, az üdülőhelyek gyöngyszemének tartott Gargano vidékén
– nem messze Szent Pio atya szentélyétől – a tűzvész négy ember életét követelte,
több ezer hektár erdő megsemmisült és a szakértők szerint 150 év sem lesz elég ahhoz,
hogy visszanyerje korábbi állapotát.
A terület főpásztora Domenico Umberto
D’Ambrosio érsek azonnal a helyszínre sietetett, hogy a kétségbeesett lakosságnak
elvigye vigasztaló szavait és bátorítsa a menekülő olasz és külföldi üdülők ezreit.
Manfredonia-Vieste és San Giovanni Rotondo érseke a Vatikáni Rádiónak adott interjújában
elismeréssel szólt a legnagyobb kárt szenvedett településen, Peschici környékén szerzett
tapasztalatairól, nevezetesen a tűzvész elől menekülők iránti önzetlen és nagylelkű
szolidaritásról.
Az érsek határozott szavakkal elítélte a törvény megszegőit
– ugyanis számos tűzeset a jelek szerint szándékos gyújtogatás eredménye. Hangsúlyozta
azt is, hogy mennyire fontos a környezetvédelemre való nevelés, főként a fiatalok
körében.
Pietrelcinai Szent Pio atya a „teremtés katedrálisának” nevezte szűkebb
hazáját, a Gargano környékét – a tenger és a hegyek csodálatos látványát. Most olyan,
mintha ezt a székesegyházat bombatámadás érte volna – mondta a Vatikáni Rádiónak adott
nyilatkozatában a főpásztor. Remélem, hogy ez az elképesztő, soha nem tapasztalt veszteség
mindenkit megfontolásra indít, de legfőképpen azokat, akik nem képesek szeretni és
tisztelni az Úr által ajándékozott szépséget. Ám ugyanakkor reménységet kell nyújtanunk
azoknak, akik elveszítették egy egész élet munkáját. Az intézményeknek pedig azon
kell fáradozniuk, hogy felderítsék az okokat és nagyobb mértékben jelen legyenek a
természet védelmében. Az érsek végül emlékeztetett arra is, hogy a természet Isten
ajándéka és Isten az emberekre bízta, hogy viseljék gondját ennek a nagy adománynak.