A Szentatya titkára a Pápa nyaralásáról

„XVI. Benedek pápa elégedett lorenzago-i nyaralásával” írja az Il Giornale olasz napilap csütörtöki számában Andrea Tornielli Vatikán-szakértő, aki a Pápa magántitkárát, Georg Gänswein atyát kérdezte exkluzív interjúban. A cikkből megismerhetjük a Szentatya nyaralásának tipikus napirendjét. A Pápa reggel szentmisével kezdi a napot, amit elmélkedés és zsolozsma imádság követ. Reggelije után olvasmányaihoz fog, tanulmányokat olvas, a Jézusról szóló könyvét írja. Egy órakor ebédel, majd rögtön utána a villa körül kialakított árnyékos parkban rövid sétát tesz. A muskátliktól díszes parkban egy erdei kápolna áll, benne egy erdész által fából faragott Szűzanya szoborral.

Délután a Pápa többnyire éppúgy dolgozik, olvas és ír, mint délelőtt, időnként azonban zongorához ül és játszani kezd. Néha pihenésképpen meghallgat egy-egy klasszikus zenedarabot CD-ről. Hat óra tájban, miként az ismertes, gépkocsival elhagyja a villát és a közeli hegyek egyikében tesz kirándulást.

A Szentatya kedveli a sima, árnyékos ösvényeket. Ezekre az esti sétákra elkíséri a titkára, együtt imádkozzák el a rózsafűzért. A Szentatyát sétája közben mindig eltölti az eléje táruló szép táj látványa és elragadtatottságát sokszor kifejezésre is juttatja. Szereti a kicsi hegyi kápolnákat. Ezen esti sétái során Benedek pápa sokszor találkozik turistákkal, akik közül főként gyerekekkel és szüleikkel elegyedik szóba. Sokszor lehet érezni, hogy meg-meglepődik a pápa az ilyen alkalmakkor vagy ha egy-egy falun áthaladva az őrá várakozó és őt lelkesen köszöntő emberekkel találkozik – mondja el személyes élményeit a pápa magántitkára. Meghatja ez a ragaszkodás és mindig szívből és hálásan megköszöni azt. Fél nyolckor vacsorázik a Szentatya, utáni megnézi a tévéhíradót, majd a kertben tett utolsó sétáját követően visszavonul.

Gänswein prelátus elmondja még az interjúban Benedek pápának a Belluno környékéről származó I. János Pállal való ismeretségét. Joseph Ratzinger és Albino Luciani 1977-ben találkoztak először a bressanone-i (Brixen) szemináriumban, ahol a velencei pátriárka felkereste a frissen kinevezett münchen-freisingi új érseket. A találkozás során Ratzinger érsek megállapíthatta, hogy Luciani bíboros milyen udvarias személyiség, nagy egyszerűséggel és nagy kultúrával, szellemében és szívében. Amikor egy évvel később a velencei pátriárkát pápává választották, Ratzinger bíboros boldog volt, hogy az egyház egy olyan egyetemes pásztort kapott, mely telve van nagy jósággal és fénylő hittel.