2007-07-24 19:45:13

"Az Egyház dialógus" - Török Csaba atya nyári sorozatának 3. része


RealAudioMP3 A II. Vatikáni Zsinat még javában ülésezett, amikor 1964-ben VI. Pál pápa megjelentette Ecclesiam suam kezdetű első enciklikáját, amely nem csak a megkezdődő pontifikátus egyik központi témájává tette a dialógust, hanem azt az 1964-es és1965-ös zsinati ülésszak figyelmének fókuszába is állította. Írásának egyik vezérmotívumává a pápa a colloquium-ot, vagyis a párbeszédet tette, amely az Egyház s a mai világ között folyik. VI. Pál így összegezte programját: „Az Egyháznak párbeszédbe kell kezdenie a világgal, amelyben él. Az Egyház magát teszi szóvá, üzenetté, párbeszéddé.

VI. Pál pápa ezzel igen egyértelműen meghatározta a maga teológiai álláspontját: az Egyháznak dialógussá kell tennie önmagát, nem csak saját látható határain belül, hanem azokon kívül, azokon túl is, az egész emberi világban. Ez a dialógus természetesen nem öncél, nem egyfajta szellemi l’art pour l’art, „dialogue pour le dialogue”. Ennek a párbeszédnek lényegénél fogva az evangelizáció magasztos céljára kell irányulnia. A dialógus „egy mód az apostoli küldetés gyakorlására; a lelki megosztás művészete”. Természetesen mindez nem helyettesíti, nem teszi szükségtelenné a misszió csúcsát: az evangélium tulajdonképpeni hirdetését, amely az éltető és üdvhozó isteni ige prédikációjában áll, amely tevékenységet az enciklika apostolkodás néven nevez.

A dialógus rendező elve az egy Isten örök és egyetemesen érvényes Igazságában rejlik. Ennek a meggyőződésnek alapján állva beszél VI. Pál pápa a vallások „koncentrikus köreiről”. A legbelső, a középponthoz legközelebb álló kör a katolikus egyház, amely itt a földön a legteljesebben képviseli az igazságot, s amelyet maga Isten állított erre a helyre. Ezt követik a keresztény felekezetek, a monosteista majd az egyéb vallások. Ez az elképzelés – éppen plasztikussága, egyszerűsége okán – igen gyorsan elterjedt a katolikus közgondolkodásban.

A párbeszéd legfontosabb területe a Zsinat számára az ökumenikus mozgalom, valamint a vallásközi, s egy bizonyos analógiája szerint értelmeződik az Egyház és kultúra közötti párbeszéd is. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a világgal illetve a kultúrával folytatott párbeszédben is Isten Igazságának központisága érvényesül. Ezen párbeszéd alapját a Szentléleknek a világban való jelenléte képezi. A Lélek működése által olyan értékek, kincsek is léteznek és hatékonyak az Egyházon kívül, amelyeket „a bőkezű Isten maga osztott ki a népek között”, s amelyeknek legértékesebb kifejeződései a kultúrákban az azokat átlelkesítő, az azokban a transzcendenciára való nyitottságot megvalósító vallások. Ugyanez a Lélek működik napjaink embereiben, amikor hatalmas erőfeszítések révén törekednek a jobb életre, vagy egy emberibb társadalmi rendre. Ennek legmagasabb rendű kifejeződése az emberi nem egyetemes, szabadságban megvalósuló testvérisége. Ezen a ponton a Zsinat igyekszik felmutatni, hogy nem csak az Egyháznak áll szándékában párbeszédet folytatni a világgal, a kultúrával, hanem fordított irányban is megvan ez a vágy. Az embernek (mivel egy átlelkesített, átszellemített világegyetemben él) egyfajta vallásos irányultsága, végzete van. A Szentlélektől kapja a készséget az Igazság keresésére s önnön szellemi-lelki irányultságának kibontakoztatására. Az „isteni Ige magvai” jelen vannak az egész világban, s ezáltal mindenki kapcsolatba kerülhet a húsvéti misztériummal („csak Isten előtt ismert módon”).

A dialógus nem öncélú vagy taktikai lépés, hanem sajátos oka, követelménye és méltósága van. Ez következik abból a mély tiszteletből, amely a Szentléleknek az emberekben végbevitt működését övezi, aki ott fú, ahol akar. Ezért törekszik az Egyház fölfedni «az Ige vetőmagját» és «annak az igazságnak megcsillanó sugarát, amely megvilágosít minden embert». Ezek a magok és sugarak a személyekben és az emberiség hagyományaiban találhatók. A dialógus a reményen és szereteten nyugszik, és a Szentlélekben hozza meg gyümölcsét. A más vallások pozitív kihívást jelentenek az Egyház számára: arra késztetik, hogy keresse és felismerje Krisztus jelenlétének és a Lélek működésének jelét, valamint alaposabban vizsgálja sajátos természetét és tanúskodjék a Kinyilatkoztatás teljességéről, amelyet minden ember javára birtokol.”









All the contents on this site are copyrighted ©.