Szentszéki képviselő felszólalása a szegénységről az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának
ülésén
Silvano Tomasi érsek, a Szentszék állandó megfigyelője az ENSZ genfi székhelyén július
4-i felszólalásában a szegénység kérdésével foglalkozott. Ezt a problémát a figyelem
középpontjába kell állítani – hangsúlyozta a főpásztor. Ezért sürgős feladat a Millenniumi
Fejlesztési Célkitűzések megvalósítása. A szentszéki képviselő szerint a szegénység
felszámolásához szükség van a vagyon létrehozása és a nyereség elosztása közötti integrációra,
nemzetközi, regionális és nemzeti szinten. A globálisan növekvő gazdagság és a rendelkezésre
álló javak összefüggése átfogóbb elemzést igényel, hogy megértsük hogyan kellene módosítani
a kereskelem jelenlegi rendszerét és a termelés mechanizmusait ahhoz, hogy az embereket
kiemeljük a szegénységből.
A nemzetközi segélyekről szólva az érsek hangsúlyozta,
hogy a kérdés nem az vajon szükség van-e rájuk, hanem hogy milyen formában folyósítsák
azokat. Célirányosabb projektek által lehet kézzel fogható, lemérhető változásokat
hozni az egyének, a családok és a közösségek társadalmi szövetében. Tomasi érsek álláspontja
szerint egy közösséget munkahelyek biztosításával és az oktatáson keresztül lehetséges
szilárd és fenntartható módon kiemelni a szegénységből. Az iskolázott emberek nem
az erő és a visszaélés, hanem a tisztelet és barátság alapján építhetik ki társadalmi
kapcsolataikat. Egy ilyen közegben könnyebb csökkenteni a korrupciót, amely a szegény
országok egyik legnagyobb problémája és növelni a törvény illetve a tulajdonjog iránti
tiszteletet, amely meghatározó a gazdasági rendszer pozitív működésében. A mentalitás
helyi szinten való megváltoztatása a nyerő stratégia a szegénység elleni küzdelemben.
Makroökonómiai szinten a szegény országok termelési kapacitását kell megerősíteni
a technikai képzésbe való befektetés által, mert ez versenyképességhez vezet a mai
tudás alapú gazdaságban és támogatja a vállalkozásokat, amelyek új és emberhez méltó
munkahelyeket tudnak létrehozni. Különleges felelősség hárul a transznacionális vállalatokra
a technológiai transzfer elősegítésében.
A kormányoknak pedig kedvező feltételeket
kell biztosítaniuk az etikus befektetések számára, beleértve a jól működő jogrendet,
a szilárd adórendszert, a tulajdonjog védelmét és az infrastruktúra megteremtését,
amely lehetővé teszi a helyi termelőknek a regionális és a globális piachoz való hozzáférést.
Beszéde
végén a szentszéki képviselő kiemelte, hogy a nemzeti javak elosztásában elsőbbséget
kellene biztosítani a társadalmi tőke építésének a katonai kiadásokkal szemben. Meglepőnek
nevezte, hogy a világszintű katonai kiadások meghaladják az évi 1118 milliárd dollárt,
amely sokkal magasabb, mint az emberi fejlődésre fordított globális befektetések összege.
A külföldi segélyek, a javak közösségi elosztása, a külföldi adósságok eltörlése
a szegényebb országok számára, a növekedő vándorlási hullám bölcs irányítása együttesen
járulhat hozzá a szegénység megszüntetéséhez. A természeti erőforrások kihasználásának
szabályozására, a közösségi javak jogtalan eltulajdonításának leleplezésére, a fegyverkereskedelem
korlátozására, az aránytalan mezőgazdasági támogatások eltörlésére vonatkozó új nemzetközi
kötelező megállapodások és hasonló kezdeményezések váltják valóra a szolidaritás gyakran
emlegetett célját.
A vallások és a kultúrák a szegénység megszüntetését a
legfontosabb feladatnak tekintik, amely megszabadítja az embereket a szenvedéstől
és a peremre szorulástól, amely lehetővé teszi, hogy békében éljenek együtt valamint
szabadságot nyújt az egyéneknek és a közösségeknek méltóságuk védelmezéséhez és a
közjóhoz való aktív hozzájáruláshoz.