„Péterrel, a „kősziklával” együtt mi is valljuk: Te vagy a Krisztus, az élő Isten
Fia” – mondta homíliájában a Pápa a péntek délelőtti ünnepélyes szentmisén, amely
során 46 metropolita érseknek, közöttük Ternyák Csaba egri érseknek is átnyújtotta
a palliumot
Június 29-én, Róma védőszentjei, Péter és Pál apostolok liturgikus emléknapján a hagyománynak
megfelelően XVI. Benedek pápa ünnepélyes szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában.
A Pápával koncelebrált 46 metropolita érsek,így Ternyák Csaba egri érsek,
akik a szertartás során átvették a Szentatyától a palliumot, azt a fehér gyapjúcsíkot,
amely a Péter székével való szeretetközösség jelképe.
A metropolita érsekek
mind az öt földrész képviseletében érkeztek, közöttük volt: Angelo Bagnasco genovai
érsek, az olasz püspöki konferencia elnöke, Dionisio Guillermo García Ibáñez, Santiago
de Cuba érseke, Albert D'Souza, az indiai Agra érseke, Kazimierz Nycz, varsói érsek.
Idén összesen 51 érsek kapta meg a palliumot, de öten közülük a metropolitai
székben veszik majd át a rangjelzést.
A szentmisén jelen volt a konstantinápolyi
ökumenikus pátriárkátus küldöttsége: Emmanuel franciaországi görög ortodox érsek,
Gennadios sassimai metropolita, valamint Andreas fanari diakónus.
A Pápa homíliájában
emlékeztetett rá, hogy csütörtökön este Szent Pál sírja mellett hivatalosan megnyitotta
a Szent Pál évet, amely 2008. június 28-tól 2009. június 29-ig tart. Most az
Apostol Fejedelmek ünnepén Szent Péter sírja mellett nyújtja át a Szent Péter székéhez
való hűség jelét, a palliumot, az elmúlt év során kinevezett metropolita püspököknek.
A Szentatya köszöntötte az ökumenikus delegáció tagjait, név szerint Emmanuel
franciaországi görög ortodox metropolitát, valamint Gennadiosz szaszimai metropolitát
és Andreas diakónust.
A mai ünnep alkalmat ad arra, – folytatta homíliájában
a Szentatya – hogy Péter hitvallásáról elmélkedjek. Jézus Péterre, a kősziklára
akarta építeni egyházát és ennek távlatában adta át a hatalom kulcsait Péternek. Péter
hitvallása tehát az evangéliumok szerint elválaszthatatlan attól a főpásztori megbízatástól,
amelyet a krisztusi nyájra vonatkozóan kapott.
Az evangéliumok szerint Simon
hitvallása Jézus életének döntő pillanatában következik be, amikor galileai hithirdetése
után Jeruzsálem felé veszi útját, hogy kereszthalálával és feltámadásával beteljesítse
üdvözítő küldetését. Jézus felteszi tanítványainak a kettős kérdést: minek tartják
őt az emberek és mit hisznek róla követői? Az emberek Jézust prófétának tekintik,
ami önmagában véve helyes, de nem elegendő, nem megfelelő. Mélyebbre hatolva el kell
ismerni a názáreti Jézus személyének egyediségét, újdonságát. Ma is így van ez – állapította
meg szentbeszédében a Pápa. Nagy tudósok elismerik Jézus spirituális és erkölcsi nagyságát,
az emberiségre gyakorolt hatását, Buddhához, Konfuciushoz, Szókratészhez, vagy a történelem
egyéb nagy bölcseihez hasonlítva őt. Nem ismerik el azonban egyedülálló mivoltát,
gyakran pusztán vallásalapítónak tekintik Jézust.
Mi most Jézus kérdésére,
ti kinek tartotok engem, Péterrel együtt válaszoljuk: Te vagy a Messiás, te
vagy Isten Fölkentje, te vagy a Messiás, az élő Isten fia, te vagy Isten Szentje.
Ezek mind helyes, számunkra is érvényes válaszok – mondta homíliájában
XVI. Benedek pápa, majd így folytatta: A sajátos megbízatás, amelyet az Úr Péternek
ad, abban a személyes kapcsolatban gyökerezik, amely a történelmi Jézust a halász
Simonhoz fűzte. Jézus a kezdetektől fogva Péternek tulajdonítja a „kőszikla” jelzőt,
amelyre új közösségét, egyházát kívánta építeni. Jézus útja a dicsőség felé szűk
út, „botrány” minden idők tanítványai számára. Ma is, mint Jézus idejében, nem elég
a hit megvallása, újból és újból meg kell tanulnunk az Úrtól az utat, amelyen követnünk
kell őt.
A Keresztet mindig nehéz elfogadnunk, ösztönösen el akarjuk kerülni,
a kísértő pedig azt sugallja, hogy bölcsebben cselekszünk, ha saját magunk megmentésére
törekszünk, semmint hogy elveszítsük életünket a szeretethez való hűség ügyéért. Ma
is nehéz elfogadni azt, hogy Jézus nem pusztán egy a próféták közül, hanem Isten Fia,
és Isten tekintélyét vallja magáénak. Ő a Messiás, aki nem pusztán olyan ember, aki
Isten küldötte, hanem maga a megtestesült Isten. A tanítványok hite fokozatosan alakult
át ennek az igazságnak az elfogadásához. Hitük olyan, mint egy zarándokút, amely a
történelmi Jézus megtapasztalásával kezdődik, alapja a húsvéti misztérium, amely azután
a Szentlélek működésével halad előre. Ilyen volt az egyház hite a történelem során,
ilyen a mai keresztények hite, a mi hitünk is.
Szilárdan támaszkodik Péterre,
a kősziklára, zarándokút annak az igazságnak a teljessége felé, amelyet a galileai
Halász vallott meg szenvedélyes meggyőződéssel: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Miután
XVI. Benedek pápa elmondta homíliáját, a palliumok átadásának szertartása következett.
A metropolita érsekeket Darío Castrillon Hoyos protodiakónus bíboros mutatta be a
Szentatyának. Az érsekek ezután letették esküjüket, hogy mindig hűségesek és engedelmesek
lesznek Péter apostolhoz, a római anyaszentegyházhoz, XVI. Benedek pápához és törvényesen
megválasztott utódaihoz. A Pápa megáldotta a palliumokat, majd a metropolita érsekek
vállára helyezte azt és békecsókot váltott velük.
A szentmise végén a Szentatya
és Emmanuel franciaországi görög ortodox érsek lerótták tiszteletüket a bazilika altemplomában
Szent Péter apostol ereklyéi előtt. Mint ismeretes, pontosan a pápai főoltár alatt
található az Apostolfejedelem sírja, amelyre a IV. században Nagy Konstantin császár
a mai bazilika elődjét emeltette.
A Pápa és az ortodox érsek imába mélyedve
elidőztek a falfülke előtt, amelyet a Megváltó Krisztust ábrázoló mozaik díszít, és
amelynek jobb oldali falában rejlenek Szent Péter ereklyéi. A falfülkében egy bronzládika
látható, amelyben a palliumokat őrzik az átadás napjáig. A Szent Ágnes napján megáldott
bárányok gyapjából római szerzetesnők szövik a palliumokat, amelyeket most a Pápa
átnyújtott a metropolita érsekeknek.