„Péterrel, a „kősziklával” együtt mi is valljuk: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – mondta homíliájában a Pápa a péntek délelőtti ünnepélyes szentmisén, amely során 46 metropolita érseknek, közöttük Ternyák Csaba egri érseknek is átnyújtotta a palliumot

Június 29-én, Róma védőszentjei, Péter és Pál apostolok liturgikus emléknapján a hagyománynak megfelelően XVI. Benedek pápa ünnepélyes szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában. A Pápával koncelebrált 46 metropolita érsek, így Ternyák Csaba egri érsek, akik a szertartás során átvették a Szentatyától a palliumot, azt a fehér gyapjúcsíkot, amely a Péter székével való szeretetközösség jelképe.

A metropolita érsekek mind az öt földrész képviseletében érkeztek, közöttük volt: Angelo Bagnasco genovai érsek, az olasz püspöki konferencia elnöke, Dionisio Guillermo García Ibáñez, Santiago de Cuba érseke, Albert D'Souza, az indiai Agra érseke, Kazimierz Nycz, varsói érsek. Idén összesen 51 érsek kapta meg a palliumot, de öten közülük a metropolitai székben veszik majd át a rangjelzést.

A szentmisén jelen volt a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus küldöttsége: Emmanuel franciaországi görög ortodox érsek, Gennadios sassimai metropolita, valamint Andreas fanari diakónus.

A Pápa homíliájában emlékeztetett rá, hogy csütörtökön este Szent Pál sírja mellett hivatalosan megnyitotta a Szent Pál évet, amely 2008. június 28-tól 2009. június 29-ig tart. Most az Apostol Fejedelmek ünnepén Szent Péter sírja mellett nyújtja át a Szent Péter székéhez való hűség jelét, a palliumot, az elmúlt év során kinevezett metropolita püspököknek.
A Szentatya köszöntötte az ökumenikus delegáció tagjait, név szerint Emmanuel franciaországi görög ortodox metropolitát, valamint Gennadiosz szaszimai metropolitát és Andreas diakónust.

A mai ünnep alkalmat ad arra, – folytatta homíliájában a Szentatya – hogy Péter hitvallásáról elmélkedjek. Jézus Péterre, a kősziklára akarta építeni egyházát és ennek távlatában adta át a hatalom kulcsait Péternek. Péter hitvallása tehát az evangéliumok szerint elválaszthatatlan attól a főpásztori megbízatástól, amelyet a krisztusi nyájra vonatkozóan kapott.

Az evangéliumok szerint Simon hitvallása Jézus életének döntő pillanatában következik be, amikor galileai hithirdetése után Jeruzsálem felé veszi útját, hogy kereszthalálával és feltámadásával beteljesítse üdvözítő küldetését. Jézus felteszi tanítványainak a kettős kérdést: minek tartják őt az emberek és mit hisznek róla követői?
Az emberek Jézust prófétának tekintik, ami önmagában véve helyes, de nem elegendő, nem megfelelő. Mélyebbre hatolva el kell ismerni a názáreti Jézus személyének egyediségét, újdonságát. Ma is így van ez – állapította meg szentbeszédében a Pápa. Nagy tudósok elismerik Jézus spirituális és erkölcsi nagyságát, az emberiségre gyakorolt hatását, Buddhához, Konfuciushoz, Szókratészhez, vagy a történelem egyéb nagy bölcseihez hasonlítva őt. Nem ismerik el azonban egyedülálló mivoltát, gyakran pusztán vallásalapítónak tekintik Jézust.

Mi most Jézus kérdésére, ti kinek tartotok engem, Péterrel együtt válaszoljuk:
Te vagy a Messiás, te vagy Isten Fölkentje, te vagy a Messiás, az élő Isten fia, te vagy Isten Szentje.

Ezek mind helyes, számunkra is érvényes válaszok – mondta homíliájában XVI. Benedek pápa, majd így folytatta:
A sajátos megbízatás, amelyet az Úr Péternek ad, abban a személyes kapcsolatban gyökerezik, amely a történelmi Jézust a halász Simonhoz fűzte. Jézus a kezdetektől fogva Péternek tulajdonítja a „kőszikla” jelzőt, amelyre új közösségét, egyházát kívánta építeni.
Jézus útja a dicsőség felé szűk út, „botrány” minden idők tanítványai számára. Ma is, mint Jézus idejében, nem elég a hit megvallása, újból és újból meg kell tanulnunk az Úrtól az utat, amelyen követnünk kell őt.

A Keresztet mindig nehéz elfogadnunk, ösztönösen el akarjuk kerülni, a kísértő pedig azt sugallja, hogy bölcsebben cselekszünk, ha saját magunk megmentésére törekszünk, semmint hogy elveszítsük életünket a szeretethez való hűség ügyéért.
Ma is nehéz elfogadni azt, hogy Jézus nem pusztán egy a próféták közül, hanem Isten Fia, és Isten tekintélyét vallja magáénak. Ő a Messiás, aki nem pusztán olyan ember, aki Isten küldötte, hanem maga a megtestesült Isten. A tanítványok hite fokozatosan alakult át ennek az igazságnak az elfogadásához. Hitük olyan, mint egy zarándokút, amely a történelmi Jézus megtapasztalásával kezdődik, alapja a húsvéti misztérium, amely azután a Szentlélek működésével halad előre. Ilyen volt az egyház hite a történelem során, ilyen a mai keresztények hite, a mi hitünk is.

Szilárdan támaszkodik Péterre, a kősziklára, zarándokút annak az igazságnak a teljessége felé, amelyet a galileai Halász vallott meg szenvedélyes meggyőződéssel: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Miután XVI. Benedek pápa elmondta homíliáját, a palliumok átadásának szertartása következett. A metropolita érsekeket Darío Castrillon Hoyos protodiakónus bíboros mutatta be a Szentatyának. Az érsekek ezután letették esküjüket, hogy mindig hűségesek és engedelmesek lesznek Péter apostolhoz, a római anyaszentegyházhoz, XVI. Benedek pápához és törvényesen megválasztott utódaihoz. A Pápa megáldotta a palliumokat, majd a metropolita érsekek vállára helyezte azt és békecsókot váltott velük.

A szentmise végén a Szentatya és Emmanuel franciaországi görög ortodox érsek lerótták tiszteletüket a bazilika altemplomában Szent Péter apostol ereklyéi előtt. Mint ismeretes, pontosan a pápai főoltár alatt található az Apostolfejedelem sírja, amelyre a IV. században Nagy Konstantin császár a mai bazilika elődjét emeltette.

A Pápa és az ortodox érsek imába mélyedve elidőztek a falfülke előtt, amelyet a Megváltó Krisztust ábrázoló mozaik díszít, és amelynek jobb oldali falában rejlenek Szent Péter ereklyéi. A falfülkében egy bronzládika látható, amelyben a palliumokat őrzik az átadás napjáig.
A Szent Ágnes napján megáldott bárányok gyapjából római szerzetesnők szövik a palliumokat, amelyeket most a Pápa átnyújtott a metropolita érsekeknek.