2007-06-23 19:50:01

„A katolikus egyetemek tegyenek tanúságot a hit és az értelem találkozásának történelmi termékenységéről” – mondta a Szentatya az európai egyetemi tanárokhoz intézett beszédében


Szombaton délelőtt XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben fogadta az európai egyetemi tanárok és rektorok szimpóziumának résztvevőit.
„Az egyetemek szerepe Európa új humanizmusának kialakításában” címmel június 21 és 24 között tartják találkozójukat földrészünk egyetemi tanárai, diákjai, egyetemi lelkészei. Az összejövetelt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa, a CCEE szervezte, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció és a Kultúra Pápai Tanácsa közreműködésével, a római Vikariátus rendezésében.

A mintegy 2000 résztvevő nevében Erdő Péter bíboros, magyar prímás, a CCEE elnöke köszöntötte a Szentatyát.

A Pápa beszédében utalt rá, hogy az egyetemi docensek találkozójára az Európai Unió megalakulását előkészítő Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából került sor. A mostani találkozó résztvevői között jelen vannak a földrész minden országának képviselői, még a Kaukázusból, Örményországból, Grúziából és Azerbajdzsánból is érkeztek egyetemi tanárok. A Pápa megköszönte Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökének szavait, majd köszöntötte az olasz kormány képviselőit, az olasz főváros és Lazio tartomány polgári vezetőit.

A találkozó témájára utalva a Szentatya megállapította, hogy Európát jelenleg egyfajta társadalmi bizonytalanság, valamint a hagyományos értékekkel szembeni bizalmatlanság jellemzi. Ennek ellenére megkülönböztetett történelme és akadémiai intézményei nagy mértékben hozzájárultak a remény jövőjének kialakításához. Az „emberre vonatkozó kérdés”, ami az egyetemi tanárok római szimpóziumának középpontjában áll, alapvetően fontos ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a jelen kulturális folyamatait. Az új humanizmus előmozdítása ugyanis azt igényli, hogy világosan megértsük, mit is jelent ez az újdonság. Az új humanizmusnak komolyan számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy Európában ma egy tömeges kulturális változás tapasztalható. Korunk embere egyre inkább tudatára ébred elhivatottságának és tevékenyen részt kíván venni történelme alakításában. A humanizmus történelmileg Európában fejlődött ki, népei különböző kultúráinak kölcsönhatásából és a keresztény hitből. Európának, ha hűséges kíván maradni hivatásához, vagyis hogy továbbra is a humanizmus bölcsője legyen, ma arra van szüksége, hogy megőrizze, és ismét birtokba vegye eredeti hagyományait.

A jelenlegi kulturális változást gyakran kihívásnak tekintik az egyetemi és keresztény kultúra szempontjából – állapította meg beszédében a Szentatya. Az egyetemi tanárok feladata, hogy hozzájáruljanak az alapvető kérdésekre vonatkozó fenntartható megfontolásokhoz.

Ezek közül elsőnek a modernség válságának átfogó tanulmányozására buzdított a Pápa. Az európai kultúrát a közelmúlt évszázadaiban erőteljesen befolyásolta a modernség fogalma. A jelenkori válságnak azonban nem annyira az ember központúsággal kell szembenéznie, mint inkább annak az ún. „humanizmusnak” a problémáival, amely olyan emberi világot akar építeni, - regnum hominis – amely elszakadt szükségszerű ontológiai (lételméleti) alapjától. Egy hamis kettősség a teizmus és a valódi humanizmus között, vagyis egy kibékíthetetlen konfliktus az isteni törvény és az emberi szabadság között, olyan helyzet kialakulásához vezetett, amelyben az emberiség, minden gazdasági és műszaki előrehaladása ellenére, fenyegetettnek érzi magát.
A modernséget jellemző antropocentrizmust, emberközpontúságot, soha nem szabad elszakítani az emberről szóló teljes igazság elismerésétől, amely magába foglalja az ember transzcendens elhivatottságát is.

A másik kérdés – folytatta beszédében a Szentatya - a racionalizmus értelmezésének kiszélesítésére vonatkozik. Kritikával kell közelednünk az olyan szűklátókörű és végső soron irracionális kísérletek felé, amelyek korlátozni kívánják az értelem meghatározását. Éppen ellenkezőleg, ki kell szélesíteni az értelem fogalmát, hogy felkutathassa a valóságnak azokat a szempontjait is, amelyek túlmutatnak a pusztán empirikus, tapasztalati észlelésen. Ez lehetővé teszi a hit és értelem kapcsolatához való gyümölcsözőbb közelítést. Az európai egyetemek létrejöttét éppen az a meggyőződés vezette, hogy a hitnek és az értelemnek közösen, egymással együttműködve kell keresniük az igazságot, tiszteletben tartva egymás természetét és jogos önállóságát, összhangban kell szolgálniuk az ember kiteljesedését az igazságban és a szeretetben.

Végül a harmadik terület, amelyre a Szentatya felhívta az európai egyetemi tanárok figyelmét, a következő volt: hogyan járulhat hozzá a kereszténység a jövő humanizmusához?
Földrészünkön, csakúgy, mint máshol, a társadalomnak sürgető szüksége van az egyetemi közösségek által a tudás számára felkínált szolgálatra. Ennek része a szeretet civilizációjának építése. Az egyetemi tanárok feladata, hogy megtestesítsék az intellektuális szeretet erényét, nemcsak a tudást adva át az új nemzedékeknek, hanem életükkel is prófétai tanúságot téve.
Az egyetem nem veszítheti szem elől elhivatottságát, hogy „universitas” azaz egyetemes legyen, amelyben az egyes diszciplínák egy nagy egységnek a részei. Ismét fel kell fedezni a tudás egységét túljutva a széttöredezettségen.

Csak egy olyan Európa járulhat hozzá sajátos módon a többi kultúra gazdagításához, amely tudatában van saját kulturális önazonosságának, miközben nyitott marad más népek kultúrája felé – mondta beszédében XVI. Benedek pápa. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a különböző akadémiai közösségek közötti nagyobb együttműködés lehetőséget teremt a katolikus egyetemek számára arra, hogy tanúságot tegyenek a hit és az értelem közötti találkozás történelmi termékenységéről. Az eredmény pedig konkrét hozzájárulást jelen a Bolognai Folyamat célkitűzéseinek eléréséhez és a helyei egyházakban az egyetemi lelkipásztorkodás fejlődésére ösztönöz.








All the contents on this site are copyrighted ©.