Magyar jezsuita asztronómusok a Vatikáni Csillagvizsgálóban - P. Kovács Lajos jezsuita előadása

A pápai állam csillagvizsgálója, a Vatikáni Obszervatórium (egyike a világ legrégibb asztronómiai kutatóhelyeinek), ma is jelentős kutatási műhely, amely egyfajta híd szerepet tölt be a tudomány és a katolikus egyház között. Igen nagy hangsúlyt fektet az interdiszciplináris témák vizsgálatára: a csillagászat, a filozófia és a teológia kapcsolatára és kölcsönhatásuk elemzésére.

Az intézmény múltja a 16. század végéig nyúlik vissza. XIII. Gergely pápa ekkor építtette Rómában az ún. Gergely Tornyot - más néven Szelek Tornyát - melyet az akkoriban legkorszerűbb csillagászati műszerekkel szereltetett fel. Az 1582-ben bevezetett naptárreformot előkészítő bizottság is itt tartotta első üléseit.
Az évszázadok folyamán a pápai állam jelentős erőfeszítéseket tett a csillagászati kutatások támogatására. Három obszervatórium is létrejött: a Collegio Romano csillagvizsgálója (1774-1878), a Capitolium csillagvizsgálója (1827-1870), valamint a Specola Vaticana (1789-1821) a Gergely Toronyban.

Itt osztályozták első alkalommal a csillagokat színképük alapján, és itt próbálkoztak először az üstökösök színképvizsgálatával. A Specola Vaticanában napfogyatkozások, üstökösök és Jupiter-holdak megfigyelésével foglalkoztak, észleltek Merkúr-átvonulást, de végeztek meteorológiai és szeizmológiai méréseket is.

Róma városának növekvő fényszennyezettsége miatt XI. Pius pápa a csillagdát 1934-ben Castel Gandolfóba, az olasz fővárostól 35 kilométerrel délkeletre fekvő pápai nyári palotába költöztette. Az ekkor már kizárólag a jezsuiták által kezelt intézmény kutatási programjában elsősorban változó- és kettőscsillag-megfigyelés, asztrofizikai kutatások, valamint a Tejút szerkezetének meghatározása szerepelt, de foglalkoztak kisbolygók és üstökösök észlelésével és a csillagok színképosztályokba sorolásának új technikáival is.

Az "Örök Város" fejlődése és terjeszkedése nem állt meg - az 1980-as évekre a fénybúra elérte Castel Gandolfót is. 1981-ben, II. János Pál pápasága idején a probléma megoldására az egyesült államokbeli Arizona Állam Tucson városában, az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumához kapcsolódva létrejött a Vatikáni Obszervatórium Kutató Csoportja, és ez lett a csillagvizsgáló második, de a konkrét megfigyeléseket tekintve elsőszámú kutatóhelye.

Fontos megemlíteni a Vatikáni Csillagvizsgáló Castel Gondolfó-i könyvtárát, amely több mint 22.000 kötetet tartalmaz, köztük számos, a csillagászat történetét is meghatározó alapművet. Megtaláljuk Kopernikusz, Galilei, Kepler, Tycho, Newton, valamint Clavius és Secchi írásait is. A Vatikáni Obszervatórium emellett egyedülálló, 1000 darabból álló meteoritgyűjteménynyel is rendelkezik.

A pápai állam csillagvizsgálójában két kiváló magyar asztronómus is dolgozott. Az egyik Tibor Mátyás jezsuita, aki 1902-ben született Sáros megyében, Szentmihályfalván. Doktori disszertációjának címe a "Napsebesség meghatározása gyenge fényességű csillagok páros csoportosítása alapján", melyet Páter Stein, akkori igazgató olvasva, 1934-ben meghívta a Pátert a Castel Gandolfó-i csillagvizsgáló asszisztensének. Itt elsősorban a Tejút kiválasztott csillagmezőinek megfigyelése terén ért el jelentős eredményeket, de kettőscsillag-, kisbolygó- és üstökösmegfigyeléseket is végzett. Azt tanulmányozta, hogy a Tejútrendszer egy egyszerű spirálgalaxis-e, vagy spirálgalaxisok csoportja. Az észlelések során azt vizsgálta, hogy a rohamos csillagcsökkenés után, amely voltaképpen a Tejút határát jelentette, mutatkozik-e újabb csillagsűrűsödés, amely az átmenetet igazolná a szomszéd galaxisba. Tibor Mátyás 1940-ben rövid pihenésre Budapestre érkezett, de a háborús események miatt nem térhetett vissza soha többé a Specola Vaticanába.
1945-46-ban rövid időre a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Csillagászati Tanszékének lett tanársegédje, ám 1950. június 9-én államosították a csillagvizsgálót.
Tibor Mátyást élete hátralevő részében minden csillagászati munka lehetőségétől elzárták. Budapesten papi munkát vállalt, és itt hunyt el 1995. január 13-án. 1992-ben a jezsuita asztronómust a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli tagjának választotta.

A másik híres, ma is élő jezsuita csillagász Teres Ágoston, aki 1931-ben született Kecskeméten. Rendi tanulmányai után 1961-ben Norvégiába hívták a Skandináviában szétszórtan élő magyarok szociális és lelki gondozására. Eközben az Oslói Egyetem Természettudományi Karán matematika-fizika-csillagászat szakos tanári oklevelet szerzett. Elsősorban napfizikával, kozmikus geofizikával, kozmológiával és bibliai csillagászattal foglalkozott-foglalkozik. Páter Teres a Vatikáni Csillagvizsgálónak 1984-től lett társasztronómusa. Jelenleg Oslóban és a Vatikánban él. Gyakran vállal szülőhazájában is előadásokat, "Biblia és asztronómia" című kiváló csillagászattörténeti munkája, már 4 kiadást is megért.

P. Teres 2006 szeptemberében már a második manréza Szimpóziumát szervezte meg Dobogókőn. A Vatikáni Obszervatórium és az ELTE közös rendezésében megtartott konferencián tizenkét szakember tartott előadást ebből a témakörből: „A fejlődéselmélet és a Földön kivüli élet kérdései“. A szimpózium anyaga idén tavasszal jelent meg kötetben.