„Wojtyła pápa és a tábornok”- interjú a könyv szerzőjével, Enrico Marinelli rendőrprefektussal

Mint már arról beszámoltunk, május 18-án, Karol Wojtyła születésnapján jelent meg Enrico Marinelli kötete, amelyben felidézi Isten Szolgája, II. János Pál mellett eltöltött szolgálati éveit. A nyugalmazott rendőrprefektus 14 éven át, 1985 és 99 között felügyelt a Pápa személyének biztonságára Olaszország területén.

Könyvének egyik fejezete a Szentatya és Gorbacsov találkozását eleveníti fel, amelyet most hallgatóink számára is felidéz a szerző:

Amikor a Pápa Oroszországra és az ott uralkodó helyzetre gondolt, egyben gondolt mindazokra az állampolgárokra is, akik a szatellit országokban éltek, amelyek lényegében a Szovjetuniótól függtek. Amikor megjelent a színen Mihail Gorbacsov, a szabadságot visszaállító elnök, éreztem, hogy néhány év múlva azok az állampolgárok visszaszerzik a méltóságot, amelyről Szent Pál szól nekünk. E nélkül a méltóság nélkül az emberek nem lennének Isten gyermekei, hanem pusztán csak élőlények. Nagyon jól emlékszem rá, hogy amikor a pápa 1989 júliusában az Aosta völgyben töltötte rövid pihenését, arról tájékoztatták, hogy Gorbacsov látogatást kíván tenni Péter utódánál az év folyamán. A hegyek között kaptuk ezt a hírt. A jelenlévők mindnyájan kommentálták a jelzést, mindenki a saját ízlése szerint. A Pápa magához hívott engem és hangosan ezt mondta: „A tábornok - ahogy mindig kedvesen nevezett - már három évvel ezelőtt biztosra vette, hogy ez az esemény be fog következni”. Tekintete végtelen örömöt tükrözött, mert abban a pillanatban a Pápa gondolatban átölelte mindazokat a népeket, amelyek azután hamarosan visszanyerték szabadságukat. A találkozó során készült fényképek jól mutatják ezt a lelki közelséget, a Pápa örömét. A találkozó ugyanis nemcsak a Szovjetunió elnöke és a Pápa között jött létre, hanem mindazok között a népek között is, amelyek abban a pillanatban még orosz elnyomás alatt éltek.

Marinelli rendőrprefektus - Isten szolgája, II. János Pál mellett töltött hosszú szolgálata során melyek voltak a legkiemelkedőbb pillanatok, mire emlékezik vissza a legszívesebben?

- A Pápának két célkitűzése volt. Az egyik az emberekkel való kapcsolat. Ezt bebizonyította plébániai látogatásai során, római egyházmegyéjében. Mint ismeretes, pápasága során mintegy 300 plébániát keresett fel. Amíg én voltam mellette szolgálatban, az alatt az idő alatt 185 plébániát látogatott meg. Ezek a vasárnapok mindig örömmel töltötték el, mert eleget tudott tenni alapvető papi feladatának, hogy találkozzék az emberekkel, a betegekkel, az elesettekkel, hiszen ők alkotják az egyház alapját. A Pápa a hivatalos programon túl is mindig figyelmet szentelt a betegeknek. Nagyon sok példát tudnék erre felhozni. Amikor egyszer egy olyan betegápoló intézetben járt, ahol 500 halmozottan fogyatékos személyt ápoltak, biztos voltam benne, hogy minden egyes beteg mellett megáll, szól hozzájuk és megérinti őket. És valóban így is történt, egyenként megáldotta a betegeket. A Pápa kísérete döbbenten figyelte, hogy a hivatalos program emiatt három és fél órát csúszott.

A Pápa másik célkitűzése volt a szüntelen kapcsolat Istennel. A nap minden órájában, a hegyekben pihenése közben is kereste a kapcsolatot a Szentlélekkel. Mindig nála volt a rózsafüzér, amelyet szinte már teljesen elkoptatott, talán ugyanaz a rózsafüzér volt, amit pappá szentelése napjától kezdve hordott magánál. Ennek kiváltságos tanúja lehettem szolgálatom során. Remélem, hogy mielőbb bejelentik boldoggá avatásának hírét, amely első lépcsője lesz szentté avatásának. Remélem, hogy Isten színe előtt van, akit egész életében annyira szeretett és keresett. II. János Pál azon túl, hogy rendkívül nagy pápa volt, mindenekelőtt nagy ember volt, aki Jézus Krisztus példáját követte – mondta még műsorunknak adott interjújában Enrico Marinelli, a II. János Pál pápáról szóló kötet szerzője.