A keresztény képzés a valódi szabadságra való nevelés – mondta XVI. Benedek pápa
a lateráni Szent János bazilikában, amikor megnyitotta a római egyházmegye összejövetelét
A mai társadalomban, amelynek hitvallása a relativizmus, és amelyben a személy képzését
olyan üzenetek befolyásolják, mint a fogyasztói szemlélet, a test és a szexualitás
lealacsonyítása, a keresztény nevelési modellt kínálhatjuk fel, amely a Szeretet Istentől
származik, és amely értelmet ad a létnek – mondta XVI. Benedek pápa hétfőn este. Az
egyházmegyei összejövetel témája: Jézus az Úr. Nevelés a hitre, Jézus követésére,
a tanúságtételre”. Az egyház hozzá tud járulni ahhoz, hogy a társadalmat kivezesse
a nevelési válságból, gátat szabva a bizalmatlanságnak és furcsa öngyűlöletének. Mégpedig
úgy, hogy Krisztushoz és az Atyához közelíti az új nemzedéket, amely olyan világban
él, amely nagyrészt távol van Istentől. A relativizmustól áthatott társadalomban hiányzik
az igazság világossága, sőt, veszélyesnek ítélik, hogy az igazságról szóljanak, végül
kételkednek az élet jóságában, a kapcsolatok értékében – mondta beszédében a Szentatya.
Az a kísérlet, hogy az új nemzedékek boldogság utáni vágyát fogyasztási cikkekkel
elégítsék ki, nem jár sikerrel, mert nem veszi figyelembe az oktatás alapvető célját.
A személyt képessé kell tenni a teljes életre, és arra, hogy hozzájáruljon a közösség
javához. Ma sokkal inkább, mint a múltban, a személy nevelését és képzését azok az
üzenetek befolyásolják, amelyeket a nagy tömegtájékoztatási eszközök közvetítenek
és amelyek olyan gondolkodásmódból és kultúrából merítenek, amelyeket a relativizmus,
a fogyasztói szemlélet hat át, amely hamisan és pusztító módon felmagasztalja, de
lényegében lealacsonyítja a testet és a szexualitást.
A keresztény nevelés
számára döntő mindenekelőtt az ima és a Jézushoz fűződő személyes barátságunk, mert
csak aki ismeri és szereti Jézust, csak az tudja bevezetni testvéreit a Jézussal való
életbevágóan fontos kapcsolatba. A keresztény neveléshez szükség van arra a világosságra
és kegyelemre is, amely Istentől származik és amely a szívek és a lelkiismeretek mélyén
működik – folytatta beszédében a Szentatya.
A keresztény neveléshez, vagyis
ahhoz, hogy életünket Isten szerint alakítsuk ki, aki szeretet, szükség van arra a
közelségre is, amely a szeretet sajátja. Személyesen kell tehát elkísérni az embereket,
biztosítani őket szeretetünkről. Kézzel foghatóvá kell tenni, hogy hitünk nem a múlté,
hanem ma is élhetünk hitünk szerint és megtaláljuk benne valódi javunkat. Így a fiatalok
megszabadulhatnak az elterjedt előítéletektől, és tudatára ébredhetnek, hogy keresztény
módon élni lehetséges és ésszerű, sőt a legmesszemenőbben ésszerű.
A Pápa
mindenekelőtt a családokhoz fordult. Amikor a család nem eléggé felkészült, vagy egyenesen
ellenzi a gyermekek keresztény nevelését, vagy válsággal küzd, a plébániák, ifjúsági
közösségek feladata, hogy segítséget nyújtsanak. A keresztény nevelés a hiteles szabadságra
való nevelés – hangsúlyozta a Szentatya.
A fiatalokról szólva a Pápa megállapította,
hogy az őket érő, gyakran ellentmondásos eszmék ellenére, vágynak az igazságra és
nyitottak Jézus Krisztusra. „Tárjuk szélesre előttük az értelem határát, hogy megnyílhassanak
Isten misztériuma felé, ahol az élet értelme található. Küzdjük le annak a racionalitásnak
a befolyását, amely pusztán a tapasztalatban bízik” – hangzott a Pápa buzdítása.
Az
oktatásban központi szerep jut a tanúságtételnek. Krisztus tanúja nem pusztán információkat
ad át, hanem személyesen, következetesen saját életével válik hihető vonatkozási ponttá.
Nem saját magát állítja példaképül, hanem Jézust, aki végtelenül nagyobb nála, akinek
megtapasztalta megbízható jóságát. A hiteles keresztény nevelő tehát olyan tanú, akinek
példaképe Jézus Krisztus, aki az Atyáról tett tanúságot. Magáról nem mondott semmit,
hanem úgy beszélt, ahogy arra az Atya tanította. A Pápa érintette még a katolikus
iskolák fontos feladatát, majd megállapította: „Az iskola, mint a többi állami intézmény
egészséges laicizmusa, nem jelenti a természetfelettitől való elzárkózást, a hamis
semlegességet azokkal az erkölcsi értékekkel szemben, amelyek a személy hiteles képzésének
alapját jelentik.”
Végül XVI. Benedek pápa arra buzdította a híveket, hogy
imádkozzanak hivatásokért, mivel különösen szükség van a papok és az Istennek szentelt
személyek tanúságtételére.