XVI. Benedek pápa vasárnap délben az Úrangyala imádság alkalmából a híveket az Oltáriszentség imádására buzdította és felhívást tett közzé a világon elrabolt minden személyért

Vasárnap, Urunk Szent Testének és Vérének ünnepén több, mint 50 ezer zarándok gyűlt egybe a római Szent Péter téren, hogy a Szentatyával együtt mondja el az Úrangyala imádságot. A Pápa az ünnepnapok szokása szerint pontban déli 12 órakor megjelent dolgozószobája Szent Péter térre néző ablakában és onnan köszöntötte az imádkozó híveket. Beszédében emlékeztetett arra, hogy Úrnapját a Vatikánban és más országokban már napján, azaz múlt csütörtökön megünnepelték. Urunk Testének és Vérének ünnepe hitünk egyik legnagyobb misztériumára, a legszentebb Eucharisztiára irányítja figyelmünket, arra, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben – mondta beszédében a Pápa. Ez az eucharisztikus áldozat minden alkalommal megújul, amikor a pap a szentmisében ezt ismétli: „Ez az én testem, ez az én vérem.” A pap hangját, kezét és szívét kölcsönzi Krisztusnak, aki azt akarta, hogy az eucharisztiában velünk maradjon és az egyház szíveként lüktessen. Jézus Krisztus élő marad a tabernákulumban is, mi ezért dícsérjük Őt, főként a szentségimádásban.

A Szentatya a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával mondott beszédében hangsúlyozta, hogy mennyire szoros a kapcsolat a szentmiseáldozat és a szentségimádás között. A szentmise az egyház legnagyobb imádó cselekedete, míg a szentségimádás meghosszabbítja és megerősíti azt ami a liturgikus ünneplésben történik és elősegíti Krisztus igazi és mélyebb befogadását. A Szentatya éppen ezért nagyon ajánlja a lelkipásztoroknak és a híveknek a szentségimádás jámbor gyakorlatát és elismerését fejezi ki mindazoknak a szerzetesrendeknek, társulatoknak és jámbor testvérületeknek, amelyek különös módon szorgalmazzák az eucharisztia imádását és ezzel mindenkit arra figyelmeztetnek, hogy Krisztus személyes életünkben és az egyházban egyaránt központi helyet foglal el.

„Örömmel tapasztalom, hogy manapság a fiatalok közül is sokan kezdik felfedezni a szentségimádás szépségét, személyes és közösségi szinten egyaránt – folytatta beszédét a Szentatya. Kérem a papokat, hogy buzdítsák és kísérjék figyelemmel az ifjúsági csoportok közös szentségimádásának különböző formáit, hogy azok mindig méltóságteljesek legyenek, amelyekben a csönd ideje és Isten szavának hallgatása váltják egymást. A gyakran zajos és szétszóródott mai életformában különösen fontos, hogy visszaszerezzük a belső csönd és összeszedettség képességét. A szentségimádásban lehetővé válik, hogy ez megtörténjen és nemcsak saját énünk körül, hanem annak a Te-nek a társaságában, aki a szeretettel teli Jézus Krisztus, a hozzánk közel álló Isten. Szűz Mária, az eucharisztia asszonya vezessen el bennünket az igazi szentségimádás titkához. Az ő alázatos és egyszerű szíve mindig Jézus misztériumára figyelt, amelyben imádta Isten és megváltó szeretetének jelenlétét. Az Ő közbenjárására növekedjen az egész egyházban a hit az Oltáriszentségben, a vasárnapi szentmisén való részvételben való öröm és a lendület, hogy tanúskodjunk Krisztus mérhetetlen szeretetéről.”

Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa felhívást tett közzé mindazokért a személyekért, akiket a világ bármely részén túszként tartanak fogva. A Szentatya szavai szerint gyakran érkeznek hozzá olyan kérések, hogy tájékozódjon ezekről az elrabolt személyekről, akik között néhány katolikus pap is van. „Mindezeket a személyeket a szívemben hordozom – mondta a Pápa – mindenkiről megemlékeztem imáimban, és a sok eset között különösen a fájdalmas kolumbiai helyzetre gondolok. Szívből jövő felhívást intézek ezeknek az elítélendő tetteknek az elkövetőihez, hogy ébredjenek tudatára az elkövetett rossznak és mielőbb engedjék visszatérni szeretteikhez az elraboltakat. Az áldozatokat a Legszentebb Szűz Mária, minden ember Édesanyja anyai oltalmába ajánlom” – mondta végül a Szentatya.

A Szent Péter téren egybegyűlt több ezer lengyel zarándokhoz szólva a Pápa arra emlékeztetett, hogy június Jézus szívének szentelt hónap. Jézus Szent Szíve előtt tisztelegve jobban megértjük a megváltás benne rejlő titkát. A Szentatya végül kifejezte azt a jókívánságát, hogy áldja meg bőségesen kegyelmével azokat a lengyel katolikus hívőket, akik áhítattal imádkoznak Jézus Szívéhez.