A Katolikus Újságírók Nemzetközi Szövetségének kanadai világkongresszusa – P. Kiss Ulrich előadása a vallás és a média kapcsolatáról

Június 3-án kezdődött, és 10-én fog véget érni a kanadai Sherbrookban az UCIP idei világkongresszusa. Témája, amelyet a tavalyi, moszkvai kongresszuson határoztak el: Média és Vallás: Kockázat vagy Esély?
A cím azt jelzi, hogy a többségükben fiatal részvevők a média befolyását vizsgálják a vallás tapasztalatra és a társadalmi lelkiismeretre. Sajnálom, hogy nem lehetek ott. A kiküldött munkaterv szerint három oldalról is megvilágítják a témát: egyfelől a médiát, mint vallási jelenségek forrását vizsgálják, másfelől etikai oldalról is megközelítik a kérdést, és végül a vallási újságírás és a szociális érzékenység kölcsönhatásait vizsgálják. Mindegyik téma megér egy kongresszust. Különösen örvendetes, hogy a találkozó, ellentétben a legtöbb hasonló rendezvénnyel, kiemelt helyet kínál a 35 év alatti részvevőknek. Szívesen küldeném hát diákjaimat is. Nem csak egymással, a többi fiatal keresztény újságíróval köthetnek életre szóló barátságot és építetnek ki szakmai kapcsolatot, hanem nagytekintélyű idősebb kollégákat is megélhetnek emberközelben, karnyújtásnyira.
A médiát mint vallási jelenségek forrását hazánkban nehezen képzeljük el. Nálunk az ATV-től eltekintve nincsenek tele-evangelisták, akik Amerikában futószalagon térítenek nézőket. Vallási műsoraink többnyire kulturális magazinok. E nézőpont azonban nem veszi figyelembe, hogy a vallási jelenség nem szorítkozik a hagyományos, nálunk történelmi jelzővel kitüntetett egyházakra és azok kommunikációjára. Mindenki és minden, ami és aki a végső dolgokról szól, ami és aki úlmutat a puszta anyagi léten, vallási jelenség, és további vallási jelenségeket hozhat létre. A scifi némely válfaja éppúgy idetartozik, mint a világmindenségben fellelhető rejtélyekkel foglalkozó magazin, de akár némely játékfilm is. Érdemes volna leltárba venni, figyelni és elemezni őket, hogy lássuk, milyen tanítás körvonalazódik ezekből az anyagokból?
Az etikai kérdés, amelyet a kongresszus részvevői behatóan tanulmányoznak, szintén izgalmas. Mit engedhet meg magának a média, ha a vallásos emberek érzékenységéről van szó, mit nem? Hol a szólásszabadság, amelyre oly szívesen hivatkoznak, határai? A Der Spiegel nevű ismert és tekintélyes német hetilap nemrég címoldalon mutatta be az új és rendkívül agresszív ateista áramlat frontális támadását a vallás ellen, és annak mozgató rugóit a szeptember 11-i sokkban látja: a fundamentalistának mondott vallási irányzatok zsigeri ellenállást váltanak ki némely természet- és társadalomtudósból. Valóban a védekezés, a klasszikus apologetika az egyetlen lehetséges válasz a támadásokra, amelyet még a liberális lap is keresztes hadjáratnak nevez, és ez persze nála nem bók? Nemde, bölcsebb volna a ratio, az értelem nevében megkérdőjelezni e jelenségek vallási mivoltát? A Pápa ezt tette és elődje már a Fides et ratio is megelőlegezte elemzésében az új irracionalizmus járványát, felmutatva annak orvoslását.
Végül izgalmas a harmadik kongresszusi téma is: a szociális érzékenység témája. Hazánkban és térségünkben a szociális munka az, ahol a nem hívők, sőt az ateisták is valamelyest elfogadják az Egyházat, és kompetenciát szavaznak meg neki. A hívők ebbe az elfogadottságba sokszor, mint mentőövbe kapaszkodnak, amikor támadva érzik magukat, amikor a vallás- és egyházellenesség hullámai látszólag összecsapnak fejük felett. A társadalmi lelkiismeretnek azonban ennél jóval többet kéne nyújtania. Ne legyen alibi, hanem legyen tüske testünkben, ösztökéljen többre, jobbra, nagyobb elkötelezettségre. Teréz Anya és lányai a hinduk legszentebb szentélyében dolgozhattak, a hindu társadalom beleegyezésével, mert szeretetszolgálatuk vitán felül állt, és valóban felekezetre való tekintet nélkül ápolták a legnyomorultabbakat. Ennél alább nem adhatjuk. A felebaráti szeretet a kereszténység védjegye. Nem puszta hab a tortán, nem dekoratív elem, hanem a lényeg. Az, mert Isten szeretet, és ezt nem tűzzel-vassal, hanem csakis cselekvő szeretettel lehet hitelesen kommunikálni.
Kiss Ulrich SJ