P. Pawel Cebula minorita ismerteti Lipnicai Szent Simon ferences atya életét

LIPNICAI SZENT SIMON (kb.1432 –1482) (július 29)
Lipnicában, az első lengyelországi sóbányáról híres Bochnia közeli városkában született. Krakkóban végezte egyetemi tanulmányait, igen jó eredménnyel.
A XV századot Krakkó „boldog korának” nevezik, mivel sok szentnek a városa lett. O, felix Cracovia - Ó, boldog Krakkó - mondta II. János Pál pápa Jagelló Egyetem újjáalapítójának, Hedvignek szentté avatásán. Kapisztrán Szent János akkoriban, 1453 nyarán járt Krakkóban. Beszédei hatására előkelő ifjak, egyetemisták, egyetemi tanárok több mint 130-an léptek be az obszerváns ferences rendbe, köztük Simon is. A hivatások ily nagy száma páratlan még Szent János életében is, sehol máshol nem olvasunk hasonló jelenségről. Igazában a szentek tudnak másokban is hivatást ébreszteni a szent életre. (A lengyel nép vallásossága is szerepet játszott ebben.) Simon pappá szentelése után Krakkóban kezdte meg igehirdetés szolgálatát. Szavainak és imáinak hatására sok bűnös is jó útra tért. Naponta több órát szentelt az imának; a Boldogságos Szűz Máriát külön imákkal tisztelte, ünnepeit mélyen átélte. De ellátta a rendházi közösségben az egyszerű, hétköznapi munkákat is, kerülte pedig az emberek dicséretét.
Több évi apostolkodás után engedélyt kapott arra, hogy a Szentföldre zarándokoljon.
Elindult azzal a titkos szándékkal, hogy ott vértanúságot szenvedjen.
Ez a reménye azonban nem teljesült. Visszatérve folytatta az igehirdetést, a waweli székesegyház prédikátora lett (előtte ez volt domonkosrendiek privilégiuma).
Beszédeit mindig úgy fejezte be, hogy hallgatóival háromszor kiálttatta Jézus nevét. Néhány krakkói kanonok ezt nehezményezte, szükségtelen újításnak tartotta. Simon a legközelebbi beszédében olyan ékesszólóan beszélt Jézus neve erejéről, dicsőségéről, megemlítve Sienai Szent Bernardint, aki Jézus neve hirdetéséért üldözést szenvedett, de végül diadalmaskodott, hogy a kanonokok visszavonták megrovásukat s már nem emeltek kifogást az újítás ellen. Rendjében többféle hivatalt is viselt, egy időben tartományfőnök is volt. Testének alig engedett pihenést, „majd az örök nyugalom idején lesz idő a pihenésre” - szokta mondani. Az 1482. évi pestis idején hősiesen ápolta a pestises betegeket. Ő is elkapta a járványos betegséget s Krakkóban 1482. júl. 18-án a felebaráti szeretet áldozataként halt meg. Ilyen módon beteljesedett a vágya a
vértanúság után. Jézus mondja: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13).

Krakkóban a Szent Bernardin templomban temették el. Ebben az időben 25 obszerváns ferences halt meg, közülük Simon szentséghíre elterjedt. Sírjánál hamarosan sok csodás gyógyulás történt. Lipnicai Simon Krakkó egyik védőszentje, de az ifjúságnak pártfogója és példaképe, főleg abban, hogyan kell összhangot találni fides et ratio, azaz hit és értelem között, valamint ima és szolgálat között. Az ő élete azt is mutatja, hogy középkor nem a sötétség, hanem világosság korszaka volt, az egyetem pedig az egyetemes igazságokat kutatta és szolgálta.

Az új szent szülővárosa, Lipnica Murowana Magyarországtól nincs messze. Ezért talán érdemes hirdetni, hogy a szentté avatásért való hálaadási ünnepségekre július 18-án és 22-én kerül ott sor. Különösképpen azokat hívják, akik a Simon nevet viselik.

Imádkozzunk, hogy Lipnicai Szent Simon példájára és közbenjárására mi is szívből tiszteljük Jézus Szent nevét, és a Boldogságos Szűz Mária segítségül hívásával saját magunk és felebarátaink üdvösségét imával, a szenvedés áldozatával és az evangelizálással szolgáljuk. Még akkor is, ha kinevetnek.

S most illik úgy befejezni, ahogyan Lipnicai Szt. Simon fejezte be mindig prédikációit - háromszor kiáltsuk Üdvözítőnk szent nevét: Jézus! Jézus! Jézus!

(könyvforrás: KOVÁCS KALLISZT OFM: FERENCES SZENTEK ÉS BOLDOGOK AZ ÉV MINDEN NAPJÁRA)

P. Pawel Cebula minorita