Május 18-án, II. János Pál pápa születésnapján mutatták be Enrico Marinelli „Wojtyła
Pápa és a Tábornok” c. könyvét
Piero Pennacchini prelátus, a Vatikáni Államtitkárság munkatársa, a könyv előszavában
a következőket írja:
„Aki Enrico Marinelli rendőrprefektus visszaemlékezését
elolvassa, felfedezheti, hogy az olasz állam hűséges szolgálója milyen kiválóan tudja
teljesíteni rendkívüli küldetését, anélkül hogy szem elől tévesztené saját, elkötelezett
keresztény önazonosságát. Az idáig ismeretlen történetek, amelyeket a szerző a vatikáni
közbiztonsági főfelügyelőség élén eltöltött csaknem 15 éves szolgálata során élt meg,
feltárják számunkra azt a mély kapcsolatot, amely Isten Szolgájához, II. János Pálhoz
fűzte. Ez hozzásegíti az olvasót ahhoz, hogy még inkább megismerje a messziről jött
Pápa emberi arcát.
Valójában nincs különbség a között a Pápa között, aki az
egész világon óriási tömegekkel találkozott és a között, akit Marinelli rendőr prefektus
legbensőségesebb pillanataiban, gyakran mély és hosszantartó imádság közben mutat
be. II. János Pál ugyanis mindig kereste az emberekkel való találkozást, minden egyes
személyben, akivel kapcsolatba került, tudta, hogy Jézus képmását, Isten arcát fedezheti
fel.
A szerző, akit a Szentatya kedvesen „tábornoknak” nevezett, jól tette
tehát, hogy nemcsak a szépségét idézte fel azoknak a hegyeknek, ahol a Pápa rövid
pihenéseit töltötte, hanem találkozásait főleg a völgyek lakóival, az egyszerű emberekkel,
akiknek arcát a fárasztó mezei munka nyomai jelölik meg, de amelyet mindig megvilágít
egy belső fény tisztasága. II. János Pál szeretett elidőzni ezekkel az egyszerű
emberekkel, akik a hegyi nyaralójához vezető út mentén, vagy az erdei ösvényeken vártak
rá, hogy köszönthessék.
A hegyi kirándulások közül különösen emlékezetes a
Molise tartományban lévő Agnone városkában tett látogatás. Azon túl, hogy Marinelli
rendőr prefektus szülőhelye, a Szentatya azért kereste fel, mert híres évszázados
harangöntő hagyományáról – éppen a Marinelli család révén. II. János Pál nagy érdeklődéssel
követte a számára ajándékba készülő harang öntését, amelyet később a Szentatya az
ENSZ-nek adományozott, és amelyre Izajás próféta szavait vésette fel: „Nemzet nemzet
ellen nem hadakozik, háborúra többé nem készülődik”.
Marinelli rendőrprefektus
szervezésében 1996. december 8-án, valamivel több mint egy hónappal azután, hogy II.
János Pál pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte, hatalmas fáklyás menet világította
meg a Szent Péter teret az Apostoli Palota ablakai alatt. „A testvériség tüze volt”
– ahogy a Szentatya megállapította. Az óriás fáklyákból magasra törő lángnyelvek szinte
nappali fényességgel világították meg a Szent Péter teret, emlékeztetve rá, mint ahogy
II. János Pál mondta: „Krisztus a valódi fény, aki megvilágítja a föld sötétségét”.
II. János Pál széltében és hosszában bejárta a világot, hogy hirdesse az Evangélium
üdvözítő szavát és tanúságot tegyen róla. Szüntelenül arra emlékeztetett, hogy Krisztus
kopogtat minden ember ajtaján. Azt ismételte fáradhatatlanul, hogy ne féljünk szívünket
tágra nyitni Krisztus előtt, aki minden kezdete és vége. Most, Isten Szolgája, akit
az Atya Házában körül vesz az örökös fény és a szentek közösségében él, minden bizonnyal
megvilágítja azoknak az életútját, akik életében és most is, továbbra is szeretik
őt – olvashatjuk Piero Pennacchini sorait, amelyeket Enrico Marinelli: „Wojtyła Pápa
és a Tábornok” c. könyve előszavában írt.