Az egyház helyzete Mozambikban

XVI. Benedek pápa május 21-én hétfőn megkezdte a mozambiki püspöki konferencia főpásztorainak egyenkénti kihallgatását, akik május 26-án fejezik be ad limina látogatásukat a Vatikánban.
A Mozambiki Köztársaság 1975-ben nyerte el függetlenségét Portugáliától. Lakóinak száma becslések szerint 19,5 millió. Az etnikai csoportok között a legjelentősebb a népesség 99%-t kitevő bantuk száma, míg a fehérek aránya 0,1%. Az ország hivatalos nyelve portugál, de a szuahéli és a bantu nyelv is használatos. A vallások szerinti megoszlás a következő: 26% animista, 24% katolikus, 23% nem vallásos vagy ateista, 18% muzulmán, 8% protestáns.
Az első települések a IV. századra nyúlnak vissza, Mozambik első lakói a bantuk voltak. A VII. századtól arab és keleti kereskedők érkeztek a tengerparti részekre és a folyópartokra. Vasco da Gama portugál felfedező 1498-ban jutott el az országba. A portugál kereskedők hamarosan kiszorították az arabokat és megkezdődött a portugál gyarmati időszak.
Az 1975-ben kivívott függetlenség után marxista-leninista kormány került az ország élére. A baloldali rezsim 1990-ig tartott. A több mint két évig tartó tárgyalások után 1992-ben létrejött Római megegyezés vetett véget a hosszas gerillaharcoknak. A közvetítésben jelentős szerepet vállalt a Sant’Egidio Közösség. Azóta a társadalmi és gazdasági helyzet illetve az oktatás lassan javul Mozambikban. A jelenlegi magas politikai és a társadalmi feszültség bizonytalan helyzetet okoz. Elterjedt a szegénység, az analfabetizmus, a városok hanyatlása, a korrupció, az AIDS és az erőszak. A múlthoz képest a politikai hatóságok részéről nagyobb az együttműködés az Egyházzal, támogatják jelenlétét az egészségügyi és az oktatási szférában.
Mozambikban a katolikus egyház három főegyházmegyére és 9 egyházmegyére oszlik, amelyben 12 püspök teljesít szolgálatot. Az evangelizáció története a portugál gyarmatosítással kezdődött (1498-1560). Majd a XVI-XVII. században nagyszámú jezsuita, domonkos, ferences és kapucinus misszionárius érkezett az országba. A XIX-XX. században többször megszakadt az evangelizáció folyamata az üldözések és számos nehézség miatt. 1940-ben megszületett a Szentszék és Portugália közötti egyezmény, amely a misszionáriusok tevékenységére is kitért. Az egyház nehéz időszakot élt meg 1975-1992 között, nagyon sok misszionáriusnak el kellett hagynia az országot, a missziókat államosították és hamarosan bezárták a polgárháború miatt. Az Egyház két fontos területen kötelezte el magát ebben az időszakban: a kis keresztény közösségek építése és a béke megteremtése. 1992-től az Egyház szabadon jelenléte megerősítésének szentelheti magát Mozambikban az Afrikával foglalkozó püspöki szinódus által kijelölt módon. Elöl jár a háború által lerombolt társadalmi szövet újjáépítésében.
Az országban működő világi mozgalmak közül legjelentősebb a Sant’Egidio Közösség, amely nagy szerepet vállalt a béke megteremtésében. Fontosak még a helyi ifjúsági mozgalmak és nagy számban vannak jelen a női szerzetes kongregációk.