A Szűzanya első fatimai jelenésének 90. évfordulója alkalmából megjelent kötetet szerzője
II. János Pálnak, Fatima pápájának, valamint XVI. Benedeknek, az altöttingi
Fekete Madonna pápájának ajánlotta.
Bevezetőjében XVI. Benedek pápa
Bertone bíboroshoz írt levelét olvashatjuk. A kötetet a RAI-ERI Rizzoli olasz könyvkiadó
gondozta, társszerzője Giuseppe De Carli vatikanista újságíró,aki 19 éven át követte
a RAI első csatornája számára II. János Pál pápaságát.
A 2007. február 22-i
keltezéssel és a Szentatya aláírásával ellátott szöveg a következő szavakkal kezdődik:
„Az utolsó fatimai látnok” c. könyv lapjain, Ön, tisztelt Testvérem,
felidézi emlékeit, hogy ne maradjanak pusztán személyes érzéseinek értékes kincsei,
hanem, mivel olyan eseményekről van szó, amelyek megjelölték a XX. Század utolsó részének
egyházát, bekerüljenek a közös emlékezetbe, mint az egyház évszázados történelmének
jelentőségteljes mozzanatai.”
A Szentatya emlékeztet rá, hogy a könyvnek azt
a fejezetét, amely a harmadik fatimai titkot tárgyalja, közösen élték át a 2000-es
jubileumi év emlékezetes időszakában, amikor a Pápa a Hittani Kongregáció prefektusa,
Bertone bíboros pedig a dikasztérium titkára volt. XVI. Benedek így folytatja:
„Elődöm, II. János Pál, a nagy Pápa, akinek számos prófétai megérzése volt és
személyesen meg volt győződve arról, hogy a Szűz „anyai keze” térítette el a lövedéket,
amely számára egyébként halálos kimenetelű lett volna, úgy látta, hogy elérkezett
a pillanat, amikor el kell oszlatni a fatimai Szűz által a három pásztorgyerekre bízott
titok körüli misztériumot. Ezzel a Hittani Kongregációt bízta meg, amelynek a birtokában
volt a Lúcia nővér által írt értékes dokumentum.
A világosság időszaka volt
ez, nemcsak azért, mert így az üzenetet mindenki megismerhette, hanem azért is, mert
ezáltal napfényre került az igazság. Az egyházban ugyanis apokaliptikus jellegű zavaros
magyarázatok és spekulációk terjengtek, zavart okozva a hívek körében, ahelyett, hogy
imára és bűnbánatra szólították volna fel őket. Másrészt azonban meg lehetett állapítani
a keresztény élet hiteles forrását jelentő Mária ájtatosság vigasztaló fejlődését,
ami az impozáns fatimai szentély körül és a világ minden részén kialakult, ahol a
Mária tisztelet, a fatimai jelenések hatására mély gyökereket eresztett a nép hitében,
arra szólítva fel a férfiakat és nőket, hogy szenteljék magukat Mária Szeplőtelen
Szívének. A Szentatya levelében utal rá, hogy a három pásztorgyerek közül egyedül
életben maradt látnok és Bertone bíboros, II. János Pál küldötte közötti beszélgetések
nemcsak fontos tényezőt jelentettek a tények igazságának igazolására, hanem alkalom
arra, hogy megismerjük Lúcia nővér lelkének tiszta frissességét, szíve értelmét, amely
jól kifejezi nőiességét. Ennek az egyszerű nővérnek a tapasztalatán keresztül is világossá
válik Szűz Mária szerepe, aki az élet nehéz körülményei között anyai kezével kíséri
el a keresztényeket.
„Én magam fogalmaztam meg a történet teológiai magyarázatát,
miután buzgón imádkoztam, és mélyen elmélkedtem a harmadik fatimai titok valódi szavairól,
amelyeket Lúcia nővér írása tartalmaz. Nagy hatással volt rám a Legszentebb Szűz vigasztaló
ígérete, amely szavainak mintegy összefoglalása és értékes pecsétje: „Szeplőtelen
Szívem győzni fog”. Mint ahogy akkor írtam: „Mária fiat-ja, szívének
szava megváltoztatta a világ történelmét, mert bevezette ebbe a világba az Üdvözítőt
– mert ennek az „igennek” köszönhetően Isten emberré lehetett a mi tér dimenziónkban
és az maradhat örökre.” „Amióta magának Istennek emberi szíve van és így az emberi
szabadságot a jó felé, Isten felé irányította, nem a rosszra való szabadságé az utolsó
szó.” A fatimai üzenet ennek újabb bizonyítéka.
A Pápa végül mindenkire
a fatimai Szűzanya oltalmát kéri, akik elolvassák ezt a könyvet, Bertone bíborosra
és a könyv társszerzőjére, Giuseppe De Carli újságíróra pedig Apostoli áldását adja.