Latin-Amerika felbecsülhetetlen kincse a Szeretet Istenébe vetett hit- mondta homíliájában a Szentatya

A Szentatya a Gondviselés sajátos ajándékának tekinti, hogy ezt a szentmisét ebben az időben és ezen a helyen mutathatta be. Az idő Húsvét hatodik vasárnapja: közeledik már Pünkösd ünnepe, amikor az egyház mindenkit arra szólít fel, hogy még buzgóbban fohászkodjon a Szentlélekhez. A hely az aparecidai Miasszonyunk nemzeti szentélye, Brazília máriás szíve: Mária fogad ebben a Cenákulumban, és segít, hogy Istenhez emeljük bizalommal teli imánkat.

Ez a szentmise jelenti az ötödik közgyűlés legszilárdabb alapját, mert azt az Eucharisztiára, a szeretet szentségére – Sacramentum caritatis – építi. Csak Krisztus szeretete - amelyet a Szentlélek áraszt ki - alakíthatja át ezt az összejövetelt valódi egyházi eseménnyé, a kegyelem pillanatává mind a földrész, mind pedig az egész világ számára. Ma délután – folytatta a Pápa – alkalmam lesz arra, hogy érdemben is szóljak a közgyűlés témáit illetően. Most hagyjunk teret Isten Szavának, amelyet Máriához hasonlóan örömmel fogadunk be, nyílt és engedelmes szívvel, hogy a Szentlélek erejéből Krisztus újból „megtestesülhessen” a történelemnek ebben a szakaszában.

A Szentatya idézve az Apostolok cselekedeteiből: „A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek...” megállapította: az egyház ezzel a módszerrel dolgozik, majd utalt az előző közgyűlésekre. 1955-ben tartották az elsőt Rio de Janeiróban, amelyre XII. Piusz pápa levelet küldött. A továbbiakban egészen a mostani közgyűlésig Róma püspökei eljöttek a helyszínre, hogy elnököljenek az első üléseken.

VI. Pál és II. János Pál pápák jelen voltak Medellín-ben, Pueblában illetve Santo Domingo-ban, hogy kifejezzék az egyetemes egyház közelségét a latin-amerikai egyházak iránt, amelyek arányaiban a legnagyobb katolikus közösségek.
A Szentatya így folytatta beszédét: Krisztus első és második eljövelete között halad előre az egyház, Krisztus teste. Több mint kétezer év telt el idáig, és több mint öt évszázad telt el, amióta az egyház zarándokká vált Amerikában is, terjesztve a hívőkben Krisztus életét a szentségek révén.

Az Újszövetség Krisztust mint az Atya misszionáriusát mutatja be. Krisztus küldetése a szeretetben teljesedett be. Krisztus a világon lángra lobbantotta Isten szeretetét, „hogy életük legyen és bőségben legyen” – idézett János evangéliumából a Szentatya, majd így folytatta homíliáját: Most nektek, a latin-amerikai egyház képviselőinek is örömmel adom át jelképesen „Deus caritas est”-kezdetű enciklikámat, amellyel mindenkinek megjelöltem azt, hogy mi a fontos a keresztény üzenetben. Az egyház ennek a Szeretetnek a tanítványa és misszionáriusa: misszionárius, amennyiben tanítvány, vagyis megújult csodálattal szüntelenül ráhagyatkozik Isten vonzására, aki előbb szeretett minket. Az egyház nem gyakorolja a prozelitizmust, az erőszakos hitterjesztést. Mint ahogy Krisztus mindenkit „magához vonz” szeretete erejével, amely a keresztáldozatban csúcsosodott ki, így az egyház is olyan mértékben teljesíti küldetését Krisztushoz csatlakozva, amennyiben minden tettét az Úr szeretetének megfelelően hajtja végre, spirituálisan és konkrétan egyaránt.

A latin-amerikai földrész felbecsülhetetlen kincse, legértékesebb öröksége a Szeretet Istenébe vetett hite, amely Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki arcát.

 
Ti hisztek a Szeretet Istenben: ez a ti erőtök, amely legyőzi a világot. Ez az öröm, amelyet semmi és senki nem vehet el tőletek, a béke, amelyet Krisztus szerzett meg számotokra Keresztjével. Ez a hit tette Amerikát a „remény földrészévé”.

Nem politikai ideológia, nem társadalmi mozgalom, nem gazdasági rendszer, hanem hit a Szeretet Istenében, aki Jézus Krisztusban testesült meg, meghalt és feltámadt.

II. János Pál új evangelizálásra hívott meg benneteket és ti nagylelkűen megfogadtátok parancsolatát. Most XVI. Benedek pápa megerősíti ezt a buzdítást az ötödik közgyűlés szavaival: „legyetek hűséges tanítványok, hogy bátor és hatékony misszionáriusok lehessetek!”

A második olvasmány szavaihoz fűzve elmélkedését a Pápa a mennyei Jeruzsálem csodálatos látomásáról beszélt. Ebben a ragyogó szépségű képben semmi díszítő jelleg nincs, hanem minden a szent város tökéletes harmóniája felé mutat. A mennyei Jeruzsálem a szent és dicsőséges egyház ikonja, amelynek eszkatologikus értéke van: a szépség misztériumát fejezi ki, amely már az egyház formáját alkotja, akkor is, ha még nem érte el teljességét - fejtette ki a Pápa, majd hozzátette: ez zarándoklatunk célja.
A haza, amely vár bennünket és amelyre vágyunk.
A Krisztus szeretetétől áthatott egyház a mennyei Jeruzsálem történelmi képe, a szent város megelőlegezése, amelyet megvilágít Isten dicsősége. Ellenállhatatlan missziós erő sugárzik ki belőle, ami nem más, mint a szentség ereje - mondta homíliája végén a Szentatya, majd Szűz Máriához fohászkodott, hogy közbenjárására Isten töltse el erejével a latin-amerikai és karib-tengeri egyházat, hogy a földrészre és az egész világra kiárassza Krisztus szentségét.