„Uram, inkább vedd el életemet, semmint hogy megsértsem áldott Fiadat!” – ez volt Szent Frei Galvão leghőbb vágya – mondta homíliájában a Szentatya

A Szentatya homíliájában hálát adott az isteni Bölcsességnek, hogy megadta az 1739 és 1822 között élt Boldog Frei Antonio di Galvão szentté avatásának kegyelmét. A Pápa külön köszöntötte a koncepcionista nővéreket, akik a Fény Kolostorából terjesztik az első brazil születésű szent karizmáját. A ferences karizma, amelyet Antonio di Galvão evangéliumi módon élt meg, jelentős gyümölcsöket termett tanúságtétele révén.

Az új szent buzgón imádta az Oltáriszentséget, bölcs vezetője volt a lelkeknek és nagy tisztelettel volt Mária Szeplőtelen Fogantatása iránt. Saját magát a Szűzanya „fiának és örökös rabszolgájának” nevezte.

Jelentőségteljes volt példamutató készsége, amellyel az embereket szolgálta. A lelkek és a családok között békét teremtett, bölcs tanácsokat adott, karitatív módon szolgálta a szegényeket és betegeket. Sokan mentek hozzá gyónni, mivel buzgó és megfontolt lelki vezető volt. A bűnösök megtérése volt az egyik nagy szenvedélye. Hatalmas szeretetének híre nem ismert határokat. Sokan keresték fel az ország távoli tájairól is és ő mindenkit atyai szeretettel fogadott – mondta a Pápa. Követendő példát hagyott az utókorra, amely rendkívül időszerű élvhajhász korunkban is. Felszentelésekor fogalmazta meg kívánságát: „Uram, inkább vedd el életemet, semmint hogy megsértsem áldott Fiadat!”. Ezek az erőteljes szavak ébresszék fel minden hívőben az Isten iránti hűség vágyát.

A világnak tiszta életekre, lelkekre van szüksége, akik visszautasítják, hogy élvezetek tárgyai legyenek. Szükség van rá, hogy nemet mondjunk azoknak a tömegtájékoztatási eszközöknek, amelyek kigúnyolják a házasság szentségét és a házasság előtti szüzességet.

A Mária tisztelet az anyai oltalom biztosítéka a kísértés órájában – mondta még a Szentatya, majd az aparecidai Miasszonyunk oltalmába ajánlotta a papok és Istennek szentelt világi hívek, szeminaristák és szerzetesek életét.