A Szentatya rögtönzött beszéde a Brazil Püspöki Konferencia Elnökségének tagjaival elköltött ebéd során, csütörtökön délben

.„A kezdetektől fogva szerettem volna meglátogatni a legnagyobb katolikus földrészt, Latin-Amerikát, amelynek természetesen Brazília és Mexikó a legfontosabb pontjai. Rómában, a Szent Péter téren a mexikói hívek gyakran kiáltják: „Szentatya, jöjjön el hozzánk”. De Brazíliáé az elsőbbség. Számomra nagy megelégedést jelent, hogy eljöhettem ide e két fontos cél megvalósítására:
az egyik, az első brazil születésű boldog szentté avatása, amely jól kifejezi Brazília katolikus lelkületét, ferences karizmáját, képességét a kiengesztelődésre, azt, hogy a béke apostola legyen. Ez az olyan egyszerű, jó és lelkében nagy ferences barát jelkép ebben a történelmi pillanatban, amelyben a mindenki által jól ismert problémákkal kell szembenéznünk. Végső soron az a fény, amely Krisztustól jön, a Krisztus által megvilágosított és átforrósított szív az, amely képessé tesz arra, hogy válaszoljunk ezekre a problémákra, hogy megtaláljuk az utat, hogy segítsük a ránk bízott embereket a hitben, a mindennapok fáradozásai között.

Utazásom másik kiemelkedő pontja a Celam V. plenáris ülése. De itt van még a pénteki találkozó a brazil püspökökkel, és boldog vagyok, hogy találkozhatom ezzel a nagy püspöki konferenciával, amelynek nagy súlya van a katolikus egyházban. Remélem, hogy olyan találkozás lesz, amely mindnyájunkat segít, mindnyájunknak ihletet, új missziós lendületet ad. Éljük meg a pünkösdisták dinamizmusát. Nem akarjuk, hogy maguk mögött hagyjanak bennünket Krisztus és a Szentlélek iránti szeretetükben. Nekünk kell még jobban kimutatni örömünket, hogy meg vagyunk váltva, hogy ismerjük az Urat. Át kell adnunk örömünket, hitünket és azt a képességünket is, hogy kölcsönösen segítjük egymást a mindennapi evangelizálásban.

Éppen ebben az új időszakban remélem, hogy pénteken, a püspökökkel való találkozás során, valamint az aparecidai találkozón új ihletre, új bátorságra, új örömre lelünk az evangelizáláshoz.
Szeretnék köszönetet mondani a monasztikus közösségnek, az apátnak és minden szerzetesnek ezért a valóban kiváló vendéglátásért. Olyan szolgálat az övék, amely valóban példásan kifejezésre juttatja a bencés vendégszeretetet. Tudjuk, hogy a bencések számára a vendéglátás alapvető erény, „hospitem sicut Christum” – minden vendéget úgy kell fogadni, mintha Krisztus lenne – és látjuk, hogy valóban így is bánnak a vendégekkel. Ez bátorít bennünket, annak a tudata, hogy a monachizmus karizmája, Szent Benedek karizmája még ma is él és kaput nyit a jövő felé.
Nagy megelégedéssel hallottam továbbá, hogy működik egy filozófiai fakultás is. A rendkívül agresszív laicizmus korában, amely ki akarja sajátítani az egész értelmiségi szférát, és azt akarja elhitetni, hogy a hit az értelemnél alacsonyabb szinten helyezkedik el, nagy megelégedést jelent egy olyan fakultás megnyitása, amely az értelem számára szélesebb látóhatárt tár fel, amely azután hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük Istent, Isten szerint éljünk, és megértsük hitünk racionalitását.

Köszönet mindezért. Gondoltam, hogy hozok egy kis ajándékot a brazil Püspöki Konferenciának, 200 ezer dollárt, az Amazonász tervhez, amelyet most átnyújtok – mondta végül kötetlen beszédében XVI. Benedek pápa, csütörtökön, a Brazil Püspöki Konferencia elnökségével elköltött ebéd során.

Itt emlékeztetünk rá, hogy az elnökség tagjai: az elnök, Dom Geraldo Lyrio Rocha, marianai érsek, az elnökhelyettes, Dom Luiz Soares Vieira, manausi érsek, valamint a főtitkár, Dom Dimas Lara Barbosa, Rio de Janeiro segédpüspöke.